Elsőre közhelynek tűnik, hogy azért nem tudnak megtartani, mert elvesztetted az elköteleződésedet a munkahelyed felé, de sok munkáltató ezt nem ismeri fel. Legtöbbször azt a hibát követik el, hogy iszonyatosan sok értelmetlen szabályt hoznak.

Egy cégnél természetesen szükség van játékszabályokra. Sokszor viszont olyan helyzetek miatt alakítanak ki általánosan követendő elveket, amikor egy munkavállaló - aki valószínűleg nem te voltál - átlépte azt a bizonyos vonalat.

Ha górcső alá veszünk munkahelyi problémákat, akkor azt látjuk, hogy a legtöbb kezelhető lenne úgy, hogy az egyes munkavállaló leül a saját főnökével, és megbeszélik azt.

Ezzel szemben sokszor hoznak olyan általános szabályokat, melyek kifejezetten néhány munkavállaló viselkedése miatt válnak szükségessé, de demoralizálják a teljes munkahelyi közösséget.
Hibás döntések, lehetetlen szabályok

A fenti helyzet általában nem egy-egy főnök hibájára, hanem a teljes munkahelyi vezetés alkalmatlanságára világít rá. Egy eleve rossz helyzetre rossz választ adnak, és így csak rontanak a helyzeten. Mutatunk néhány példát:

• Sok munkahelyen nem lehet előléptetni valakit azelőtt, hogy egy bizonyos időt eltöltene ugyanabban a pozícióban. Ez régen még értelmesnek tűnő szabály lehetett, de mára elavult. Túl gyorsan alakul a munkaerőpiac ahhoz, hogy arra egy munkahely emiatt ne tudjon reagálni. A munkavállaló főnökének kizárólagos jogkörébe kéne tartoznia, hogy megítélje, egy-egy dolgozó megérett-e az előléptetésre vagy áthelyezésre.
• Sokszor egészen elképesztő elvárásokat támasztanak a munkáltatók a jelenléttel, az érkezéssel és a távozással kapcsolatban. Ha mindig leszúrják azt az embert, aki bent marad estig, néha még hétvégén is dolgozik, emellett viszont rendszeresen késik néhány percet reggelente, akkor azt üzenik a munkavállalóknak, hogy a szabályok előbbre valóak a teljesítménynél. Ez nemcsak, hogy hozzájárul a legjobb teljesítményű munkavállalók elidegenedéséhez, de bizalmatlanságot is áraszt. Pedig soha nem kéne olyan embert alkalmaznia egy munkáltatónak, akiben egyébként nem bízik meg.
• Előfordul, hogy a vállalatok túlszabályozzák, mi lehet egy munkavállaló asztalán. Nem azzal van gond, hogy egy félmeztelen focista poszter nem kerülhet ki, de ha már olyan szőrszálhasogatásba megy bele a szabályzat, hogy hány üveg víz, kávés bögre vagy papír lehet a közvetlen közeledben, azzal a munkáltatód azt sugallja: inkább alkalmazna robotokat, mert nekik nem lennének ilyen igényeik.
• Néhány munkáltatónál az email küldéssel kapcsolatban is bevezettek olyan szabályokat, melyek azt üzenik a dolgozók felé, hogy nem bíznak meg bennük. Van, ahol a vállalaton kívülre küldött üzeneteket egyenként kell jóváhagynia a munkavállaló főnökének. Továbbá vannak helyek, ahol az email témáját csak egy előre meghatározott listából lehet kiválasztani, különben a rendszer nem engedi elküldeni az üzenetet. Amikor ilyen és ehhez hasonló szabályokat hoznak egy munkahelyen, azzal pont a becsületes munkavállalók felé mutatnak bizalmatlanságot a szabályalkotók, mivel azok, akik szándékosan kárt akarnak okozni (vagy adatot szeretnének lopni), biztosan megtalálják majd a módját, hogy megtehessék azt.
• Áldott Karácsonyt! - ez Magyarországon talán kevésbé jellemző, de egyes nyugat-európai vagy amerikai munkahelyeken egész egyszerűen nem lehet kimondani ezt a mondatot, mert azt feltételezik, hogy sértheti olyan emberek érzékenységét, akik nem ünneplik ezt az ünnepet. A politikai korrektség e foka szintén elidegenedéshez vezet, és senki nem nyer rajta. Ettől senki nem fogja kényelmesebben érezni magát munkahelyi környezetében, azok pedig, akiket meggátol a normális kommunikációban, kifejezetten kényelmetlen helyzetbe kerülnek.

Összegzésül: az a gond az ilyen szabályokkal, hogy legtöbbször egy-egy valóban rossz helyzet szüli őket, de aztán nem segítik, hanem még kényelmetlenebbé teszik a munkavégzést. Az adott problémára sem tűnnek jó válasznak, hisz elkenik a felelősséget és olyan munkahelyi környezetet teremtenek, mely gyakran természetellenes, gyerekes vagy kibírhatatlan.
Az ilyen szabályoknak mindenki meg fogja inni a levét, ugyanakkor pont azok fogják leghamarabb bedobni a törölközőt, akiknek a legtöbb lehetőségük van váltani, és ők pont a legjobb munkavállalók.