Az alacsony halálozási és alacsony termékenységi arány korszakába való átmenet előtti időben nem volt jellemző a nők hosszabb életűsége.

A több mint 140 000 demográfiai adatot visszamenőlegesen vizsgálva a kutatók kimutatták, hogy az 1800-as évek közepén született férfiak még két évvel élték túl az ugyanakkor született nőket. Idővel megfordult a dolog, és az 1900-as évek elején született nők élték túl négy évvel a férfiakat.

Ez alatt az idő alatt a nők termékenysége az 1800-as években jellemző, átlagos 8,5 gyermekről 4,2-re csökkent az 1900-as évek elejére.

A nők élettartama tehát megnőtt, míg a férfiaké nagyjából stabil maradt, ami azt az elméletet támogatja, hogy a reprodukció költségei eltérőek a két nemnél.

Az adatok azt mutatják, hogy egyedül a nők fizették a reprodukció árát azzal, hogy megrövidült a reprodukció után hátralevő életidejük. Azok a nők, akik 15 gyermeket – vagy többet – szültek, hat évvel kevesebbet éltek, mint az egygyermekes társaik.

Ezzel szemben nem volt különbség a férfiak között aszerint, hány gyermeket nemzettek.

Az élettörténet-elmélet azt állítja, hogy minden egyes embernek korlátozottak az erőforrásai, amelyeket a reprodukcióba, illetve saját szervezetének javításába fektethet. Ebből az következik, hogy a lecsökkent reprodukcióval megnő a nők élettartama.