Ivan & the Parazol - A rock´n´roll-ba fektetnek
A Narancs Juice márciusi celebinterjújában ezúttal az egyik legdinamikusabb magyar rock’n’roll banda, az Ivan & the Parazol két tagja beszél a személyes és zenekari pénzügyekről. A februárban a Deep Purple előtt is játszó csapatból Beke István billentyűs és Simon Bálint dobos véleményét hallhatjuk.
A két zenész saját elmondása alapján meglehetősen különbözően áll saját pénzügyeihez. A tudatosságot feszegető kérdésre a billentyűs a következőképp válaszol: „A lehetőségekhez mérten eléggé. Igyekszem a lehető legkevesebbet költeni és akár az igényeimből engedni, sokszor viszont ebből tudom az aktuális kiadásaimat rendezni úgy, hogy a megtakarításokra több maradjon”. Simon Bálint ezzel szemben jóval egyszerűbb szabályok mentén kezeli kiadásait. „Amikor van pénzem, akkor költök, amikor nincs, akkor nem” – magyarázza.
A különbségek a megtakarítási formák kiválasztásában is látszanak – közös pont viszont, hogy fiatalságuk miatt egyik zenész sem összpontosít még erőteljesen a pénzügyi befektetésekre. Bálint szerint ebben a periódusban legfontosabb befektetésüknek saját szakmai előrehaladásuk tekinthető. “Egyelőre a zenekar bevételeit folyamatosan visszaforgatjuk a vállalkozásba, ezért nem tudunk arról beszélni, hogy milyen pénzügyi befektetéseket csináljunk, mert a karrierünkbe fektetünk”. István ugyanakkor elmondja: „az egyetemi tanulmányok rendezésére van egy bankszámlám, ezen egy elkülönített részen kötöm le a megtakarításaimat. Mivel nincs még nagyon jelentős összegről szó, ezért még nem gondolkodom stabilabb befektetési formákban”.
István beszél a pénzügyek menedzselésének bevételi oldaláról is: „Személy szerint a bevételeimet nem csoportosítom, hanem a munkákat úgy tervezem, hogy a bevételeimet maximalizáljam. Van egy prioritási lista a kiadásaimra. Ami ezen felül megmarad és előre tervezve nem jön közbe semmi, akkor az megy a megtakarításhoz és lekötöm”.
A fiatal zenészek nem rendelkezik életbiztosítással és egyelőre pénzügyi tanácsadók szolgáltatásait sem veszik igénybe. Ugyanakkor abban is egyetértenek, hogy a tanácsadók szolgáltatásai bizonyos szituációkban hasznosak lehetnek. István a következőképp fogalmaz: „Szerintem jelentősebb vállalkozások kezdetén, nagyobb hitel igénylésekor mindenképp ildomos átrágni, hogy a piacon található termékek közül melyik a megfelelő. Nyilvánvalóan egy olyan cég vagy ember, aki nap mint nap ezzel szembesül és nagyobb rálátása van a szektorra, a munkadíj többszörösét is meg tudja nekem spórolni. Zenekari szinten nem tartunk még ott, hogy tanácsot kérjünk.”
A zenekar, mint befektetés koncepcióját egyébként István szemlélete is tükrözi. „Az összes bevételt visszaforgatjuk még, ez kiadásaink fedezésére éppen elég. Nyilván az igényeink is ekkorára vannak szabva. Sokunk még egyetemen tanul és otthonról kap támogatást vagy máshonnan teremti elő a pénzét - ezért nem kell, hogy ’munkahelyként’ kezeljük a zenekart és a mindennapos, zenekarhoz nem köthető költségeket ebből a forrásból fedezzük. Viszont a reményeink szerint ennek is eljön az ideje. Még a befektetési fázisban vagyunk” – magyarázza a billentyűs.
A kihívásokat a Parazol dobosa is hangsúlyozza. Bálint arról beszél, hogy egyre bővülnek a bevételek felhasználásához és elosztásához kapcsolódó feladatok: „A saját pénzügyeink 100 százalékig a mi kezünkben vannak. A legnehezebb feladat a sok helyről jövő bevételek és kiadások csoportosítása, számon tartása. Például 100 egység koncertbevételből rengeteg olyan érintett kap részt, akik a zenekar körül dolgoznak. Ezt dokumentálni, számon tartan és kifizetni nem egyszerű feladat”.