Talán korainak tűnhet pályakezdőként, huszonévesen arra gondolni, hogy mi lesz velünk 30-40 vagy akár 50 év múlva, hogy miből fogunk élni nyugdíjasként. Az, hogy már munkába állásunk kezdetén gondolunk idős napjainkra, valójában korántsem elhamarkodott lépés.

"Mire nyugdíjas korú leszek, nem is lesz nyugdíjam" – gyakran hallani ilyen, és hasonló kijelentéseket pályakezdő fiataloktól. A megállapítás hátterében az áll, hogy társadalmunk egyre öregszik. Nyugdíjrendszerünk lényege, hogy a jelenlegi nyugdíjasok járandóságait a most aktív dolgozóktól levont járulékokból fizetik ki. A rendszer előnye, hogy a nyugdíjak mértékét nem befolyásolják az aktuális tőkepiaci folyamatok, mivel a dolgozók által befizetett összeget nem kell befektetni, hanem azt rögtön kifizetik a nyugdíjasoknak.

Amióta azonban egyre kevesebb gyermek születik Magyarországon, és a népesség várható élettartama folyamatosan növekszik, egyre kevesebb aktív dolgozó befizetéseiből kell kifizetni az egyre több nyugdíjaskorú járadékát. Mivel a folyamat megállíthatatlannak tűnik, a mai pályakezdőknek arra kell felkészülniük, hogy az állam mellett önmaguknak kell biztosítaniuk a megélhetésüket idős korukra.

Az öngondoskodásnak számos formája létezik. A legkézenfekvőbb megoldás a bankszámlán vagy a perselyben összegyűjtött pénz. Emellett értékpapírokba is befektethetjük fizetésünk egy részét. Vehetünk részvényeket, ezzel a részvényt kibocsátó cég résztulajdonosaivá válunk, beleszólhatunk a vállalat életébe, és a részvények arányában részesedhetünk annak vagyonából és nyereségéből. Ez azonban meglehetősen rizikós megtakarítási forma, még a profi kereskedőknek is olykor komoly nehézséget okoz nyereséget kimutatni egy-egy részvényeladás után.

Részvényekhez viszont közvetett úton is hozzájuthatunk, ha önkéntes nyugdíjpénztárban helyezzük el félrerakott pénzünket. A nyugdíjpénztári tagok az éveken, évtizedeken át rendszeresen befizetett összegek után a nyugdíjkorhatár elérését követően különböző nyugdíjszolgáltatásokat kapnak a pénztártól. A kifizetések fedezetéül a tag által befizetett összegek és azok hozamai szolgálnak. Itt általában több portfoliótípus közül választhatunk, aszerint, mennyire vagyunk "bevállalósak", vagyis mennyire vagyunk hajlandóak kockázatot vállalni. Előnye a részvénnyel szemben, hogy nem egyszerre kell nagyobb összeget elhelyeznünk, hanem apránként halmozhatjuk föl a megtakarításunkat.

Hasonló öngondoskodási forma az életbiztosítás, amit megtakarítási céllal köthetünk. A ma divatos úgynevezett unit-linked biztosítások előnye, hogy magunk dönthetjük el, milyen eszközökbe fektessük a havonta félrerakott összegeket. Azonban ez a típus – az önkéntes nyugdíjpénztárral ellentétben – adókedvezményekre nem jogosít a futamidő lejárta után.

Nem szabad elfelejtkezni azonban az ingatlanokról sem, mint hosszú távú befektetés. Ezek általában jól jövedelmeznek, ám gyakran jelentős költségekkel járnak. Kockázatot jelent azonban – ahogy azt a gazdasági válság is bizonyította – a kereslet és a kínálat viszonyának állandó változása. Pénzünket végezetül más tárgyakba, például műkincsekbe, festményekbe, ékszerekbe, vagy ritka bélyegekbe is fektethetjük.

Azt, hogy ki milyen stratégiát választ, mindenki maga dönti el, ám az biztos, hogy döntésünket alaposan végig kell gondolnunk, hiszen ezek hosszú távú befektetések, amelyekhez – miután választottunk – évekig, évtizedekig hűnek kell maradni.