Jump to content

Surányi: Rosszak a maastrichti kritériumok

2011. 10. 19. 00:00

Az MNB korábbi elnöke szerint az eurózóna maastrichti kritériumok által meghatározott belépési feltételei alkalmatlanok egy monetáris unió hatékony szabályozására.

Surányi György, a Magyar Nemzeti Bank korábbi elnöke, az Intesa Sanpaolo Bank regionális vezérigazgatója kedden egy budapesti konferencián kijelentette: alkalmatlan és mélységesen inkonzisztens szabályrendszert alkalmaznak az Európai Monetáris Unióba belépés feltételeit tartalmazó maastrichti kritériumok. A szakértő szerint a kritériumok kihagynak két olyan területet, amelyek szükségesek egy monetáris unió működéséhez: ez a reálkonvergencia eltéréseit, illetve a külső egyensúlytalanságokat érintő szabályozás.

A Politikatörténeti Intézet által szervezett, „Az euróövezet sorsa” című kerekasztal-beszélgetésen Surányi György kifejtette: ha reálkonvergencia tekintetében eltérések vannak egy valutaövezeten belül, akkor az övezetet csak akkor lehet fenntartani, ha van közös fiskális politika. Mindemellett legalább annyira rugalmas és mobil a munkaerőpiacra van szükség, mint amilyennel az Egyesült Államok rendelkezik – tette hozzá. A közgazdász szerint ellenkező esetekben nincs olyan eszköz vagy mechanizmus, amely alkalmas lenne az egyenlőtlenségek kiegyenlítésére.

Surányi okfejtése alapján csak a görög válság kialakulása tudható be a felelőtlen fiskális politikának. A bankár szerint a jelenleg nehézségekkel küszködő kisebb euróövezeti államok az alacsony euróövezeti kamatszintek hatására hatalmas fellendülést éltek át a nem kereskedhető termékek és szolgáltatások szektoraiban. „Olyan kamatszint, ami megfelel egy 2 százalékos növekedési potenciállal rendelkező országnak, túl alacsony egy 3-4 százalékos potenciális növekedési ütemmel bíró országnak” – magyarázta. A maastrichti kritériumok elemei „nem akadémiai íróasztal mellett születtek, hanem politikai érdekek és ellenérdekek mentén” – szögezte le Surányi, aki nagyon drága tanulási folyamatként értékeli a recessziót, hiszen most vált világossá, hogy „teljesen felkészületlen volt a rendszer a válságkezelésre”.