Mit tennénk, ha azt kérnék tőlünk, hogy húsz év alatt megtakarítás útján tegyünk szert egy bizonyos összegre? Választhatunk bármennyi és bármilyen befektetési módot, az egyetlen kikötés, hogy a pénzhez befektetés útján jussunk hozzá. Biztosan nagyobb kockázattal járó befektetéseket választanánk a kezdeteknél, és jóval biztonságosabbakat, mikor már közeledik a határidő vége. Eleinte vennénk nagyobb kockázattal járó, de nagy haszonnal is kecsegtető részvényalapokat, részvényeket, nyersanyagot, majd később, az idő előrehaladtával fokozatosan a biztosabb, fix hozamú megtakarítási módok felé csoportosítanánk át a pénzünket.

Hasonló elven működnek a kötelező magánnyugdíj-pénztárak is. A tagok számos, különböző kockázatú befektetési módok közül választhatnak, ám amennyiben ezt nem teszik meg, egy általánosnak számító portfolióba kerülnek. Az így kapott befektetési mód logikája ugyanaz, mint a céldátum-alapoké: ha valaki esetében sok idő van még hátra a nyugdíjba vonulásig, akkor olyan részvényeket is tartalmazó alapot javasol, amely kockázatosabb, a hozama jobban ingadozik, de hosszú távon nagyobb nyereséget biztosít. Ha pedig közeledik a nyugdíjkorhatár, jóval biztonságosabb eszközöket vásárol. Most, hogy a magánnyugdíj-pénztárak háttérbe szorultak, érdemes a hasonlóan működő céldátum-alapokban gyűjteni megtakarításainkat, hogy ily módon gondoskodjunk nyugdíjas éveinkről.

Mi történik a céldátum-alapokkal, mikor elérik a végső időpontot? A legtöbben nem szeretnék egy összegben felvenni és elkölteni a megtakarításukat, sokkal inkább egy folyamatos juttatást szeretnének biztosítani maguknak. Az alapkezelők erre is nyújtanak megoldást: a megtakarítás nem szűnik meg a lejáratkor, hanem csak egészen kockázatmentessé válik, és így működik tovább.

Ma már az alapkezelők is sok, különböző céldátum-alapot biztosítanak ügyfeleiknek, hogy a különböző életkorú befektetők megtalálják a számukra legmegfelelőbb megoldást. Ám természetesen csak kategóriák közül választhatunk, az alapokat nem lehet teljesen egyénre szabni.