Jump to content

Önkéntes nyugdíjpénztár: a kiszámíthatóság záloga

2011. 11. 25. 00:00

Ha megkérdeznénk néhány, már jóideje nyugdíjban lévő embert, hogy 5-10 évvel ezelőtt mennyire érezték megfelelőnek az államtól kapott öregségi juttatásokat, a legtöbben valószínűleg azt válaszolnák, hogy meg voltak elégedve annak mértékével. Ha azonban azt kérdeznénk, hogy a jelenlegi nyugdíjukról hogyan vélekednek az idősek, valószínűleg jóval kevésbé kapnánk egységes választ.

Néhányan talán elégedettek lennének, sokan viszont arról panaszkodnának, hogy túl alacsony az államtól kapott nyugdíjuk, és gyakran kényszerülnek emiatt arra, hogy bizonyos dolgokról, például legrosszabb esetben a meleg, fűtött szobáról vagy bizonyos ételekről, gyógyszerekről lemondjanak.

A változás oka valószínűleg az, hogy az infláció miatt mindennek növekszik az ára, a nyugdíj mértéke azonban nem nő ezzel arányosan, így az államtól kapott öregségi járadék értéke egyre csökken. A bizonytalan gazdasági körülmények ráadásul egyre kiszámíthatatlanabbá teszik a jövőt is. Egyre kevesebben hisznek abban, hogy pusztán az állam által nyújtott juttatásokból tisztességesen meg tudnak élni majd, ezért sokan döntenek úgy, hogy maguk gondoskodnak idős koruk anyagi biztonságáról.

Ahhoz, hogy az államtól kapott juttatást kiegészítsük, az egyik legjobb mód, ha belépünk valamelyik önkéntes nyugdíjpénztárba. A tagságnak és a majdani kifizetésnek sok előnye van, de mindezért cserébe néhány feltételnek is meg kell felelni. A pénztártagnak minimum tíz éven keresztül kell rendszeresen, legalább az adott pénztár alapszabályában meghatározott összeget utalnia a számlájára, és a pénzt először a tíz éves várakozási idő lejárta után, vagy a nyugdíjba vonulás után lehet felvenni. A tag maga döntheti el, hogy a pénztár a pénzét milyen befektetési eszközöket (állampapír, részvény, befektetési jegy) tartalmazó csomagba, azaz portfólióban helyezze el. A döntést érdemes jól végiggondolni, és a befektetéseket érintő változásokat folyamatosan követni, mert egyes befektetési eszközök kockázatosak is lehetnek, így fennáll a veszélye annak is, hogy a megtakarításunk egyáltalán nem, vagy csak kis mértékben gyarapszik.

Az önkéntes nyugdíjpénztári tagságnak számos előnye van, többek között az, hogy a tagok évente 20 százalékos, maximum 100 ezer forintos (egyes esetekben 130 ezer forint) adójóváírásban részesülhetnek. A számlán lévő pénz örökölhető, ezért az elveszni nem tud, ráadásul a befizetett összeg hozama (kamata és árfolyamnyeresége) teljesen adómentes. Arra azonban figyelni kell, hogy ha a tíz éves várakozási idő letelte után, de a nyugdíjba vonulás előtt fel szeretnénk venni a számlán lévő pénzt, akkor a kivett tőkerész után évente csökkenő mértékben személyi jövedelemadót és egészségügyi hozzájárulást kell fizetni. Ez azt jelenti, hogy a tíz évet követő első évben még a teljes felvett tőkerész adóköteles, a második évben azonban már csak az összeg 90, a harmadik évben 80, a tizedik évben pedig a kivett tőkerész 10 százaléka után kell adót fizetni. A tagsági viszony 21. évétől pedig teljesen adómentesen vehető fel a teljes összeg. Pénzfelvételnél azt is alaposan végig kell gondolnunk, hogy mikor és mekkora összeget szeretnénk felvenni a számlánkról, mert ha egyszer kifizetést kérünk a számlánkról, újból csak három év eltelte után nyílik rá ismét lehetőség.

Ha pedig úgy döntünk, hogy a pénzt csak a nyugdíjba vonulásunk után szeretnének felvenni, teljesen adómentesen tehetjük mindezt és dönthetünk úgy, hogy egy összegben felvesszük, vagy úgy, hogy járadék formájában havi rendszerességgel kapjuk meg azt.