Az időskori megélhetés alapját főként az aktív korban felhalmozott vagyon adja, ami azt jelenti, hogy a nyugdíjas évek alatt a korábban összegyűjtött pénzt és annak kamatát éljük fel fokozatosan. Időskori megélhetést biztosító nyugdíjcélú járadékot önkéntes nyugdíjpénztárak és biztosítótársaságok kínálnak. A járadékbiztosítás célja a biztosítottról élete során való gondoskodás. A biztosító és a nyugdíjpénztár kötelezettséget vállal arra, hogy mindaddig életjáradékot fizet a biztosítottnak, amíg életben van.

Az életjáradék-biztosítás rendszere úgy működik, hogy az ügyfelek egy kockázatközösséget alkotnak, és a tagok által befizetett tőkét átcsoportosítják azoktól, akiknek arra már nincs szüksége, mert az átlagosnál rövidebb ideig élnek, azokhoz, akik az átlagosnál hosszabb ideig élnek, és így hosszabb ideig van szükségük járadékra. A biztosító a kockázatközösség tagjainak rendszeres díjbefizetéséből származó összeget és ennek hozadékát fizeti ki járadékként. Mivel az életjáradék alapesetben nem örökölhető, minden évben megtörténik az átcsoportosítás a meghalt tagoktól az élők felé, ez biztosítja azt, hogy az élőknek mindig akkora tartalékuk lesz, ami várható élettartamukra elegendő. A járadékösszeg kiszámítása bonyolult matematikai képlet alapján történik.

Az életjáradéknak különböző fajtái vannak. Létezik azonnal induló, élethosszig tartó járadék, ami a tőke biztosítóhoz történő befizetésétől kezdődik és egész életén át tart. Van korlátozott tartamú életjáradék is, amely az élethosszig tartó járadéktól annyiban tér el, hogy csak egy bizonyos élettartamra szól, ennek elérte után akkor is véget ér, ha a biztosított még él. A halasztott életjáradék élethosszig tart, de nem indul azonnal, amikor a biztosítóhoz befizetik a tőkét, hanem csak a „halasztási” idő leteltével (pl. biztosítás megkötését követő 15 év).

Az úgynevezett „elöl garanciaidős” életjáradék lényege, hogy a szerződésben meghatározott időre a biztosító garantálja a járadékot még akkor is, ha a biztosított időközben meghal, ez esetben a kedvezményezett (illetve örökös) kapja a járadékot. A „hátul garanciaidős” életjáradék esetében a biztosító vagy a nyugdíjpénztár a biztosított halála után még néhány évig folyósítja a járadékot. A kétszemélyes járadéknak pedig két biztosítottja van, általában egy házaspár két tagja, ahol a közösen vásárolt járadék alapját a két biztosított közösen halmozza fel. Előfordulhat, hogy a járadék összege csökken, ha az egyik fél meghal, de a járadékszolgáltatás csak akkor szűnik meg, ha mindkét fél elhalálozott.

Bármelyik fajtáját is válasszuk, az életjáradék mindenképp jó megoldás lehet a nyugdíjas évek anyagi biztonságának megteremtéséhez.