Kína IMF-kvótákhoz kötné Európa megsegítését?
A kínai jegybank egyik tanácsadója úgy véli, hogy az Európai Unió Nemzetközi Valutaalapon keresztül történő megsegítését Kínának az IMF-kvóták reformjához kellene kötnie.
Li Tao-kuj a China Daily napilap szerint leszögezte: „Ha az Európai Unió azt akarja, hogy a feltörekvő országok pénzzel segítsék kilábalását a gazdasági válságból, akkor azt üzleti alapon kell intéznie”.
Li ezzel utalt a 2011 október végén Cannes-ban megrendezett G20 csúcstalálkozóra, ahol döntöttek arról, hogy az euróválság továbbgyűrűzését az IMF forrásbővítésével akadályoznák meg. „A befizetésért cserébe az EU-nak kötelezettséget kellene vállalnia, hogy a feltörekvők javára lemond IMF-kvótáinak egy részéről” – véli a kínai elemző. A Nemzetközi Valutaalapban Kína 6 százalékos kvótával rendelkezik, míg az EU-tagállamok összesen 40, az USA pedig 17 százalékot tudhat magáénak.
Li úgy véli: az Európai Unió elsődleges feladata az, hogy helyreállítsa a tőkepiacok bizalmát, amelyhez az Európai Központi Bank határozottabb lépéseire lenne szükség. A tanácsadó ugyanakkor nem tartja valószínűnek azt, hogy az euró összeomlik – az európai adósságválság nem jelenti azt, hogy minden eurózóna-tagállam gondokkal küszködik. Li Tao-kuj nemzetközi érdeknek tartja az eurózóna stabilitását, amelyet Kínának indirekt módon, nemzetközi szervezeteken keresztül kell segítenie.
A pekingi jegybank szakértője szerint a válságnak csupán korlátozott és rövid távú hatása lesz a kínai gazdaságra, mivel „az ország már jelentősen csökkentette függését a külső kereslettől”. A külkereskedelmi többlet a GDP egy százalékának megfelelő összegűre csökken 2012-ben, a következő években pedig teljesen eltűnik - jósolja Li.
A kínai jegybank egyik tanácsadója úgy véli, hogy az Európai Unió Nemzetközi Valutaalapon keresztül történő megsegítését Kínának az IMF-kvóták reformjához kellene kötnie. Li Tao-kuj a China Daily napilap szerint leszögezte: „Ha az Európai Unió azt akarja, hogy a feltörekvő országok pénzzel segítsék kilábalását a gazdasági válságból, akkor azt üzleti alapon kell intéznie”.
Li ezzel utalt a 2011 október végén Cannes-ban megrendezett G20 csúcstalálkozóra, ahol döntöttek arról, hogy az euróválság továbbgyűrűzését az IMF forrásbővítésével akadályoznák meg. „A befizetésért cserébe az EU-nak kötelezettséget kellene vállalnia, hogy a feltörekvők javára lemond IMF-kvótáinak egy részéről” – véli a kínai elemző. A Nemzetközi Valutaalapban Kína 6 százalékos kvótával rendelkezik, míg az EU-tagállamok összesen 40, az USA pedig 17 százalékot tudhat magáénak.
Li úgy véli: az Európai Unió elsődleges feladata az, hogy helyreállítsa a tőkepiacok bizalmát, amelyhez az Európai Központi Bank határozottabb lépéseire lenne szükség. A tancásadó ugyanakkor nem tartja valószínűnek azt, hogy az euró összeomlik – az európai adósságválság nem jelenti azt, hogy minden eurózóna-tagállam gondokkal küszködik. Li Tao-kuj nemzetközi érdeknek tartja az eurózóna stabilitását, amelyet Kínának indirekt módon, nemzetközi szervezeteken keresztül kell segítenie.
A pekingi jegybank szakértője szerint a válságnak csupán korlátozott és rövid távú hatása lesz a kínai gazdaságra, mivel „az ország már jelentősen csökkentette függését a külső kereslettől”. A külkereskedelmi többlet a GDP egy százalékának megfelelő összegűre csökken 2012-ben, a következő években pedig teljesen eltűnik - jósolja Li.