A kutatásból kiderült, hogy az elmúlt körülbelül másfél év alatt 5 százalékkal nőtt hazánkban a bankkártyával rendszeresen vásárlók aránya. A válaszadók 80 százaléka úgy nyilatkozott, hogy havonta legalább egyszer fizet kártyával. A magyarok leggyakrabban továbbra is a hipermarketekben vásárolnak bankkártyával, három kártyabirtokosból kettő nem készpénzzel fizet ezeken a helyeken. Ám ma már a válaszadók fele a kisebb élelmiszer áruházakban is az elektronikus fizetést választja. Népszerűek még a bankkártyás fizetés szempontjából a ruhaboltok, a drogériák, a gyógyszertárak, a benzinkutak és a könyvesboltok is. Bár évről évre javul a helyzet, számos hiányosság és bizonytalanság övezi a bankkártyás fizetéseket: például a válaszadók csupán fele tudja biztosan, hogy a belföldi kártyahasználat díjtalan. Azt pedig, hogy külföldön sem kell a kártyás vásárlásokért külön díjat fizetni ennél is kevesebben, csupán minden ötödik megkérdezett tudja biztosan.

A kételkedés és a bizonytalanság oka bizonyára az, hogy a legtöbben nehezen tudják elhinni, hogy egy olyan szolgáltatás, amelyet nyilvánvalóan költségek terhelnek, azt nem a vásárlónak, nem a banki ügyfélnek kell megfizetnie. Ha egy kicsit részletesebben megnézzük, hogy a pénzforgalom egyes szereplőinek milyen előnyük származik a bankkártyás fizetésből, talán könnyebben elhisszük, hogy lehet díjtalan a kártyás fizetés.

A pénzintézetek számára a bankkártya egy egyértelműen nyereségérdekelt üzletág. A bankkártyával megszerzett ügyfél általában tartós ügyfélkapcsolatot jelent, a bank pontosan megismeri az ügyfelét és költési szokásait. Ezen felül a bank az ügyfél számára további szolgáltatásokat is adhat. Ráadásul a bank a kártyabirtokosok - összességében nagy tömegű - pénzét forgathatja, fektetheti be, miközben nem kell magas kamatot kifizetnie.

A bankkártyás fizetés a kereskedők, boltvezetők számára is jár előnyökkel: a kártyás vásárlás előre nem tervezett vásárlásokra is ösztönöz, így a kereskedő plusz bevételhez juthat. Ráadásul ma már egyre több vendég negatívumként értékeli azt, ha egy üzletben nem lehet kártyával fizetni, ez tehát ronthatja a bolt presztizsét. Emellett a kártyás tranzakció az üzlettulajdonos számára is kedvező: nap végén nem kell annyi készpénzt szállítania, kevesebb a pénzszállítási, pénzátváltási jutalék, és az ezzel kapcsolatos élőmunka költsége, ráadásul a kasszában is kevesebb készpénzt kell tartania. A kártyás fizetés biztonságosabb is, mint a készpénz, mivel a bankjegyet hamisíthatják, a kártyával fizetett bevételeket viszont biztosan megkapja a kereskedő, még akkor is, ha a fizetés mögött nincs valódi fedezet.

A bankokon és a kereskedőkön túl maga az állam is érdekelt a kártyás fizetésben: többek között biztonságosabbá válik az országban a pénzforgalom, mert a hamis bankjegy nem lesz probléma a kártyahasználatkor. A pénzügyi mozgások nyomon követésével pedig az állampolgárok ellenőrizhetőekké válnak, a gyanús ügyekbe keveredett emberek pénzmozgásából következtetéseket tudnak levonni, kapcsolatokat tudnak felderíteni. A kártyás fizetéssel makrogazdasági szinten csökken a készpénzforgalom, így kevesebb embert kell alkalmazni a készpénzforgalom lebonyolítására, emellett pedig a számlapénz természeténél fogva jobban, gyorsabban és rugalmasabban hasznosul.

Ha tehát bankkártyával fizetünk, ezentúl gondolhatunk arra, hogy ezzel nemcsak a saját dolgunkat könnyítjük meg vásárláskor, de a kereskedelem más szereplőivel is jót teszünk.