Mindez azt is jelenti, hogy a magyarok kétharmada úgy véli, hogy a nyugdíját saját magának kell valamilyen módon kiegészítenie. Ez a gyakorlatban nem jelent mást, mint hogy évekig takarékoskodunk és egy bizonyos összeget rendszeresen félreteszünk, hogy majd akkor, amikor arra szükség lesz, fel tudjuk használni azt. Igen ám, de pontosan mekkora is az a bizonyos összeg? A válasz persze nagyon sok tényezőtől függ, például attól, hogy milyen életszínvonalat remélünk idős korunkra, mekkora lehet a nyugdíjunk, jelenleg mennyit keresünk, mikor kezdjük el a gyűjtögetést, hány évet élünk majd nyugdíjasként, kínoznak-e a későbbiekben betegségek bennünket. Mivel mindenkinek egyedi módon alakul az élete, így nem létezik egyetlen ideális megoldás.

Vegyük alapul az átlagos havi százezer forint körüli nyugdíjat. Ebből az összegből megélni ugyan meg lehet, ám azt is figyelembe kell vennünk, hogy a gyógyszervásárlást és az egyéb, az egészségünkkel kapcsolatos kiadásokat is ebből az összegből kell fedezni – márpedig ezzel idős korban számolnunk kell. Ezt a százezer forint körüli összeget érdemes lenne még körülbelül havi ötvenezer forinttal kipótolni, így már a létfenntartáson túl az anyagi biztonság megnyugtató érzését is magunkénak tudhatjuk. Ezt az összeget úgy tudjuk magunknak biztosítani, ha a nyugdíjba vonuláskor körülbelül tíz millió forintnyi megtakarítással rendelkezünk.

Tíz millió forintos megtakarítást úgy érhetünk el, ha húsz évig havi negyvenezer forint körüli összeget helyezünk el egy számlán, például nyugdíj-előtakarékossági számlán, önkéntes nyugdíjpénztári számlán, vagy életbiztosításban, ahol nemcsak a megtakarított pénzünk van biztonságban, de a befektetett tőkénk után járó hozam is csak arra vár, hogy a nyugdíjba vonulásunk után felhasználja az, aki időben elkezdett gondoskodni a jövőjéről és békés nyugdíjas éveiről.

Szintén jó megoldás, ha önkéntes nyugdíjpénztári számlát nyitunk. Tulajdonképpen mindegy, melyik hosszú távú megtakarítási formát választjuk, hiszen ezek mind abban segítenek egyrészt, hogy a havonta félrerakott ezreseink lehetőleg ne veszítsenek értékükből, másrészt pedig hogy ösztönözzenek a rendszeres megtakarításra.