A legnagyobb sporteseményekhez kapcsolódó infrastruktúra-fejlesztések három évtizedre lendületet adhatnak a rendező város gazdaságának a PwC elemzése szerint.

A tanácsadó cég összefoglalója ugyanakkor kiemeli: az egyik legfontosabb kérdés az átgondolt tervezés, hogy a megépült létesítmények, közlekedési beruházások működtethetőek maradjanak a tömeg távozása után is.

A PwC elemzése pozitív példaként hozza az 1992-es nyári játékoknak otthont adó Barcelonát, ahol ötven éve tervezett célokat valósítottak meg az olimpia apropóján. Elkészültek a várost elkerülő körgyűrűk, felújították a repteret, átszervezték a tömegközlekedést, rehabilitáltak számos elmaradt városrészt, felújították a távközlési hálózatot, modernizálták a közegészségügyi ellátórendszert.

A város nem tudott volna kigazdálkodni ilyen mértékű beruházást, így az önerőből előteremtett ötmilliárd dollárhoz további hétmilliárd dollár társult magántőke bevonása útján, jellemzően PPP-beruházások keretében.

Kína 2002 és 2006 között 40 milliárd dollárt fordított az olimpia kapcsán infrastruktúra fejlesztésére és létesítmények kiépítésére. Megkétszerezték a pekingi metróvonalak hosszát, létrehozták az elővárosi vasúthálózatot, új repteret építettek, és fejlesztették az úthálózatot. Az olimpiával összefüggő beruházások a befektetések 15 százalékát tették ki 2002 és 2008 között. A PwC elemzése szerint Peking mindebből azóta is profitál.

London mintegy 15 milliárd dollárt fordít az olimpiai park létrehozására és Kelet-London rehabilitációjára, amelynek része hidak, közművek felújítása és a közlekedési hálózat fejlesztése is. Már arra is kész tervek vannak, hogy az olimpiai falu a versenyt követően elegáns lakóparkként szolgál majd, a benne lévő lakások részben állami, részben magánszemélyek tulajdonába kerülhetnek.