Elégedetlen a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács a nyári Rio+20 világkonferenciával, mivel az olyan fontos gazdasági problémákra sem adott választ mint a zöld adó reformja, vagy a természetre káros támogatások ügye - fejtette ki a tanács titkára, Bartus Gábor csütörtökön sajtótájékoztatón Budapesten.

A konferencia záró dokumentumából hiányolta a fenntarthatósági és nem fenntarthatósági problémák elhatárolása. Bekerült például a nemek közti egyenlőség, amely fontos, de nem kapcsolódik szorosan a fenntarthatósághoz - tette hozzá. Kimaradt ugyanakkor a nők iskolázottsága, amely fokmérője egy társadalom természethez való kapcsolatának - tette hozzá Zlinszky János, a Fenntartható Fejlődési Akadémia, Regionális Környezetvédelmi Központ igazgatója.

Fülöp Sándor, a jövő nemzedékek volt országgyűlési biztosa arról beszélt, hogy Rióban az állam- és kormányfők találkozója rövid és formális volt, viszont a kísérő civil és tudományos rendezvények már alapvető problémákat is felvetettek. Ilyen volt például az, hogy milyen indikátor tehető a bruttó hazai termék (GDP) mellé.

A fenntarthatóság szintjeihez kötődő teendőket sem sikerült meghatározni. Mint Bartus Gábor kifejtette: csak a globális problémák tartoznak a nemzetközi fórumokra, a regionális, nemzeti és kistérségieket viszont az adott szinten kell megoldani. Zlinszky János alapvető problémának nevezte azt, hogy hamis paradigmák kerültek be a köztudatba. Ilyen a környezet-társadalom-gazdaság hamis háromszöge. Véleménye szerint a természetben él az ember, és ebből kell kibontani a tevékenységeit, és annak hatásait.

Az államok annyira összefonódtak a nagy multinacionális cégekkel, hogy minden nemzetközi fórum előtt és alatt konzultálnak velük a környezetvédelmi ügyekben - mondta Farkas István, a Magyar Természetvédők Szövetsége ügyvezető elnöke. Beszélt arról is, hogy az erőforrásokat 60-70 százalékban túlfogyasztja a mai gazdaság.