Ha vásároltál, vagy netán béreltél ingatlant, esetleg vettél már használt autót, vagy más nagy értékű vagyontárgyat, biztosan találkoztál már a foglaló fogalmával. De tudod miben különbözik az előlegtől és a kauciótól? Megmutatjuk!

Foglalót akkor fizetünk, ha egy ingatlant, vagy egy nagy értékű ingóságot meg akarunk vásárolni, de még lépéseket kell tennünk a vételár előreteremtésére, ellenben nem szeretnénk, ha időközben valaki más vinné el az általunk kiszemelt lakást, netán használt autót. Tehát ez egyfajta biztosítékot jelent mind a leendő vásárlónak, mind pedig az eladónak.

A foglaló kérdését a polgári törvénykönyv szabályozza, amely szerint „a szerződés megkötésekor átadott pénzösszeg vagy más dolog csak akkor tekinthető foglalónak, ha ez a rendeltetése a szerződésből kétséget kizáró módon kitűnik. Ha a szerződést teljesítik, a foglalót a szolgáltatás ellenértékébe be kell számítani, ha pedig a foglaló nem alkalmas beszámításra, vagy a szerződés olyan okból szűnik meg, amelyért egyik fél sem felelős, vagy mindkét fél felelős, a foglaló visszajár.”

Tehát ha végül valóban megvásároljuk a lakást, akkor ennyivel kell kevesebbet fizetnünk, ha viszont mégis meggondoljuk magunkat, és nem vesszük meg az ingatlant, elveszítjük a teljes összeget. Ezzel szemben ha az eladó dönt úgy, hogy mégsem nekünk adja el a lakást, akkor az összeg kétszeresét köteles számunkra megtéríteni. Ezt persze csak akkor tudjuk biztosan érvényesíteni, ha a foglalót szerződésbe foglaltuk, vagyis ez az egyik legfontosabb lépés, mielőtt foglalót adnánk bárkinek.

Akkor is visszajár a foglaló, ha egyik fél sem tehet arról, hogy az adás-vétel nem jön létre, illetve ha mindkét oldal felelőssé tehető a szerződés meghiúsulásában. Ekkor viszont az eladó csak a már kifizetett összeget adja vissza, nem pedig annak kétszeresét. Problémás lehet ilyen szempontból, ha a vevő banki hitelből szeretné kifizetni az ingatlan értékét, ám a foglaló kifizetése után a pénzintézet elutasítja a kérelmét. Ilyenkor azt kell mindig megnézni, hogy a vevő mulasztott-e bármit is, ami miatt nem kapta meg a kölcsönt. Amennyiben erről nincs szó, akkor egyik fél sem tekinthető hibásnak, vagyis a teljes foglaló visszajár.

Nem szabad összekeverni a foglalót az előleggel, hiszen utóbbi gyakorlatilag a vételár első részlete. Az előleg szerződés meghiúsulása esetén visszajár, függetlenül attól, hogy ki a felelős az elmaradó üzletért. Ez tehát nem jelent biztosítékot, ha az eladó visszalép az üzlettől, így senki nem téríti meg a károdat, amely akkor ér, ha a vásárlás érdekében már igényeltél hitelt. Ugyancsak más fogalom a kaució, melyet lakás- vagy egyéb bérlés során szokás fizetni, s amely arra szolgál, hogyha a szolgáltatást igénybe vevő fél bármilyen kárt okoz, vagy idő előtt kilép a szerződésből, a bérbe adó számára maradjon biztosíték. Annyiban hasonlít ez a foglalóra, hogy később ez is beszámíthat a bérleti díjba, vagy visszajár a szerződés végén.

A foglaló rendszerint a vásárolt ingó vagy ingatlan értékének 10 és 20 százaléka között alakul. Amennyiben nagyobb a vételár, úgy általában az alacsonyabb érték felé mozdul el a foglaló, kisebb összegeknél pedig inkább a 20 százalékhoz közelít annak mértéke. Foglaló azonban nem csak pénz, hanem bármilyen más vagyontárgy is lehet, amit az eladó elfogad.

Fotó: FreeDigitalPhotos