Pillecukor és a befektetések - Önfegyelem vagy bizalom?
Mindannyian tudjuk, hogy meglehetősen nehéz pénzt félretenni - az alacsony jövedelműektől ez különös erőfeszítést igényel, de jómódúbbak is minduntalan csábítást érezhetnek pénzük gyors elköltésére. Ehhez mindenképpen önfegyelemre van szükségünk - ez viszont a befektetéseinkbe fektetett bizalomtól is függ.
Az elköteleződések és célkitűzések segíthetnek abban, hogy fenntartsuk az önkontrollt és ne döntsünk az azonnali vásárlási lehetőségek mellett. Az elköteleződés a célok elhagyását valamilyen büntetéssel sújtja a célok elérését pedig valamilyen jutalommal ösztönzi. A visszajelzés a választott formától függően persze soktípusú lehet. Az elköteleződés kikényszerítésére alkalmas lehet például fogadás, a közösségi visszajelzés, vagy a saját magunknak történő megfelelés vágya is.
Van önfegyelmed?
A kutatók az önfegyelmet sokszor az úgynevezett pillecukor-kísérlettel tesztelik. Walter Mischkel hatvanas években kifejlesztett kísérletében a gyerekek kapnak egy pillecukrot, viszont azt is felajánlják nekik, hogy ha nem fogyasztják el azt, akkor a kutató bizonyos idő múlva két pillecukorral fog visszatérni.
Bizalom is kell
Ahhoz, hogy a hosszabb távú, nagyobb kifizetést tartsuk értékesebbnek, mindenképpen hinnünk kell abban, hogy a kutató valóban visszatér a cukorkákkal. Nincs ez másképp a megtakarítások és befektetések világában sem. Akkor fogunk hajlandónak mutatkozni a takarékszámlák gyarapítására, ha bízunk benne: pénzünk egy idő után valóban többlethozamot produkál. Enélkül nem is lenne értelme. Fontos, hogy olyan befektetési formát válasszunk, amelyre szívesen áldozzuk fel ideiglenesen többletjövedelmeinket!