Létezik olyan szolgáltatás, amely egyfajta anyagi védőhálóként szolgál, de mégsem biztosítás? Igen! Az önsegélyező pénztárak az élet számos területén nyújthatnak segítséget bizonyos havi térítés ellenében.

Az önsegélyező pénztárak olyan pénztári szervezetek, amelyek a függetlenség, a szolidaritás és az önkéntesség elve alapján szerveződnek. Alapításához legalább 15 alapító tag szükséges, és számos élethelyzetben anyagi támogatást nyújthat tagjainak.

Az önsegélyező pénztárak által nyújtott szolgáltatások körét két csoportra lehet osztani: kiegészítő és életmódjavító önsegélyező pénztári szolgáltatásokra. A kettő között a legnagyobb különbség, hogy míg a kiegészítő szolgáltatások igénybe vétele adómentes, addig az életmódjavító szolgáltatások adókötelesek.

A kiegészítő önsegélyező pénztári szolgáltatások közé tartozik többek között a gyermek születéséhez kapcsolódó ellátások esetén igénybe vehető támogatás. Szintén segítséget kaphat az a tag, aki munkanélkülivé válik, és még nyugdíjra nem jogosult. Tűz- és elemi károk esetén szintén járhat kiegészítő önsegélyező pénztári szolgáltatás. Betegségek és egészségi állapothoz kapcsolódó segélyek is léteznek, melyek megváltozott munkaképesség vagy egészségkárosodás esetén részben teljesen pótolják a pénztártag kieső jövedelmét. Halál esetén a közeli családtagoknak is segélyt nyújthat a pénztár. A kórházi napidíjhoz és gyógyszerek, gyógyászati segédeszközök árához is hozzájárulhat a pénztár. Ezen túl a gyerekek után tanévkezdési támogatás is járhat. Szintén támogatást kaphatnak azok a tagok, akik látássérültek, mozgáskorlátozottak, vagy egyéb fogyatékossággal élnek.

Életmódjavító önsegélyező pénztári szolgáltatásnak számít a gyógyteák, fog- és szájápolók megvásárlásának támogatása, és az önsegélyező pénztár által nyújtott egyéni vagy közösségi szolgáltatások.

A pénztár alapszabálya határozza meg a minden pénztártagra kötelezően előírt éges tagdíj mértékét, amelyet minden pénztártagnak egységesen fizetnie kell. Az önsegélyező pénztáraknak bevételeikből különböző tartalékokat kell képezniük. Az egyik ilyen a fedezeti tartalék, amelyből a különböző szolgáltatások finanszírozása történik, a másik a működési tartalék, ebből a pénztár a működési költségeit finanszírozza, a harmadik pedig a likviditási tartalék, amely az időlegesen fel nem használt pénzeszközök gyűjtésére és a két másik alap általános tartalékaként, a pénztár fizetőképességének biztosítására szolgál.

Az önsegélyező pénztárak pénztári kártyát bocsáthatnak ki, és szolgáltatásaik elszámolását kártyás elszámoló rendszeren keresztül bonyolíthatják.

Fotó: FreeDigitalPhotos