Mindannyian szeretünk nyerni befektetéseinken és mindannyian szomorúak vagyunk, ha ügyleteink mérlege negatív lesz. Ez természetes, de vannak olyan emberek, akik jobban félnek a pénzügyi veszteségektől, mint amennyire vonzó számukra a profit lehetősége.

Ezek az emberek kockázatkerülőek: jobban fáj számukra egy 100 eurós bankjegy elvesztése, mint amekkora élvezet egy 100 eurós megszerzéséből fakad. A legtöbb ember pedig a kutatások szerint kockázatkerülő, a jelenség ereje pedig nem is gyenge. A pénzügyi veszteségekből fakadó fájdalomérzet egyes kutatók szerint háromszor nagyobb a hasonló mértékű nyereségből származó örömnél.

Akkor vagyunk kockázatkerülőek, amikor veszteségeinket próbáljuk minimalizálni – még ha a racionális közgazdasági magatartás nem is ezt kívánná meg. Természetesen a fenti leírt jelenség pénzügyi döntéseink mindegyikébe behatol. A kockázatkerülőek kevésbé hajlandóak eladni veszteségeiket, hiszen nem szeretik beismerni veszteségeiket (miközben pontosan tudják, hogy döntések halogatásával vesztéségeik további növekedésére is számíthatnak).

Lakáspiacon

A kockázatkerülés a lakáspiacon is meghatározó viselkedési tényező: az emberek bizonyos kutatások szerint egyszerűen nem hajlandóak annál kevesebbért eladni lakásaikat, mint amennyit korábban kifizettek érte. A lakásárak alakulása pedig különösen fontos a személyes pénzügyi jólét alakulásában, hiszen sok ember legfontosabb vagyontárgyáról beszélünk.

Hogyan hozhatunk jó döntéseket?

A kockázatkerülés természetes és enyhe mértékben akár hasznos viselkedési séma is lehet, de - ahogyan azt fentebb láthattuk - nagy veszteségeink is származhatnak belőle. A károk elkerülése érdekében érdemes hosszabb távon gondolkodni, és igyekezni pénzügyi döntéseink érzelmi tényezőktől való megtisztításában. Jobb, ha nem rövid távon optimalizálunk a nehéz döntések elkerülése érdekében, hanem mindig jól felfogott hosszú távú céljainkért cselekszünk.

Forrás: Ezonomics

Fotó: Free Digital Photos