Ha Magyarországon dolgozik egy magyar állampolgár, akkor teljesen egyértelmű, hogy hazánkban kell adót fizetnie. De hol kell adót fizetnie annak a magyar állampolgárnak, aki külföldön vállal munkát, vagy annak a külföldinek, aki hazánkban dolgozik?

Magyarországnak több mint nyolcvan országgal van adózással kapcsolatos nemzetközi megállapodása. Ezek a nemzetközi egyezmények segítenek abban, hogy elkerüljük a kettős adózást, vagyis azt, hogy két országban is levonják tőlünk a járulékokat. Magyarországra is az OECD tagállamokra érvényes úgynevezett Modellegyezmény vonatkozik. Ez az a dokumentum, amelynek alapján eldönthető, hogy a munkavégzés vagy az illetőség alapján kell-e adót fizetni.

Az egyezmény értelmében az alapszabály az, hogy a munkáért abban az államban kell adót fizetni, ahol a munkát végezzük, ez alól csak néhány kivétel létezik. Ilyen például az, ha valaki egy éven belül nem tartózkodik legalább 183 napot az adott államban, és a fizetést nem olyan munkaadó fizeti, aki az adott országban belföldi illetőségű, vagy a fizetést nem a munkaadónak egy másik államban lévő telephelye fizeti.

Az egy éves, pontosabban 12 hónapos periódust a különböző országok különbözőképpen értelmezhetik. Ez Magyarország esetében a gyakorlatban azt jelenti, hogy külön-külön meg kell vizsgálni a másik államban való munkavégzés egybefüggő szakaszait. Ha az egyes szakaszok beleesnek olyan 12 hónapos időszakba, amelyben a magánszemély tartózkodása meghaladja a 183 napot, akkor az ebben az időszakban kapott díjazás után abban az országban kell adót fizetni, ahol a munkavégzés történt.

Ez azonban kizárólag az érintett 12 hónapos időszakon belül érvényes. Abban az időszakban viszont, ami nem esik bele ebbe a 12 hónapba, nem abban az országban kell fizetni, ahol a munkát végeztük, ilyenkor – a szabályok értelében – az illetőség szerinti országban kell az adót befizetni.

Fotó: FreeDigitalPhotos