Főként a szakképzett, középfokú végzettséggel rendelkezők, az építőiparban és a vendéglátóiparban dolgozók, a 25-35 év közöttiek, valamint a Nyugat- Magyarországon élők körében jóval az átlag fölötti a kivándorlók aránya - derül ki a Magyar Nemzeti Bank legfrissebb elemzéséből. A kivándorlás nagyságát és a magyar gazdaságra gyakorolt rövid- és hosszú távú hatását nehéz megbecsülni.

A külföldön dolgozók számának növekedése a válság kezdetekor gyorsult fel. 2011-ben a Világbank népszámlálásokon alapuló adatai szerint 462 ezer magyar, a népesség 4,6 százaléka élt külföldön, ebből csaknem 400 ezren az OECD-országokban tartózkodtak. 2011 óta valószínűleg növekedett a külföldre költözők létszáma, ezért a jelenlegi adat ennél magasabb lehet – áll a tanulmányban.

A szakképzett, középfokú végzettséggel rendelkezők, az építőiparban és a vendéglátóiparban dolgozók, a 25-35 év közöttiek, valamint a Nyugat-Magyarországon élők körében jóval az átlag fölötti a kivándorlók aránya. A jegybank számára a munkapiac felől érkező inflációs nyomás vizsgálata nagyon fontos. A kivándorlás két csatornán keresztül befolyásolja az inflációs nyomást. Egyrészt a kivándorlás hat az átlagos termelékenységre. Ennek iránya azonban nem egyértelmű.

Az MNB tanulmányának készítői hat csatornát találtak, amelyek együttes hatása az írók számára sem egyértelmű.

1. A kivándorlás hatására az aktív népesség létszáma csökken, a munkapiac feszesebbé válik, így a foglalkoztatottaknak kevesebb erőfeszítést kell tenniük, hogy egy pozíciót megszerezzenek vagy megtartsanak. Ez az átlagos termelékenységet csökkenti.

2. Az aktív népesség összetétele megváltozik, amennyiben a külföldön munkát vállalók termelékenység szerinti eloszlása eltér a hazai munkapiacon maradókétól. Ha a termelékenyebb munkavállalók mennek külföldre, akkor az átlagos termelékenység csökken, ha a kevésbé termelékenyek, akkor nő, a hatás nem egyértelmű.

3. A kivándorlók gyakran hazautalásokkal támogatják a rokonaikat. A hazautalt jövedelmek
termelékenységi hatása nem egyértelmű. Egyes tanulmányok szerint a hazautalt jövedelmek csökkentik az otthon maradottak munkára való hajlandóságát, míg mások szerint a hazautalások nemcsak az egy főre eső GDP-re vannak pozitív hatással, hanem a megtakarítási rátára és az oktatásra fordított kiadásokra is.

4. Amikor a kivándorlás növekszik, illetve magas szinten áll, akkor a hazai munkaerő úgy érezheti, hogy számára is több munkalehetőség áll nyitva, így kevesebb erőfeszítést tesz, hogy egy hazai pozíciót megtartson vagy megszerezzen. Ezért motivációja, átlagos termelékenysége csökken.

5. Amennyiben nyitva áll a külföldi munkavállalás lehetősége, többen fektethetnek be humán tőkéjük fejlesztésébe. Amennyiben mégsem emigrálnak, magasabb humán tőkéjük a hazai gazdaságban hasznosul, vagyis az átlagos termelékenység emelkedik.

6. A kivándorlás befolyásolja a gazdaságban elérhető humán tőke, tudás mennyiségét és annak fejlődését is. A negatív (agyelszívás – brain drain) és pozitív (agygyarapodás – brain gain) hatások egyenlege nem egyértelmű.

A növekvő kivándorlásnak vélhetően ciklikus és strukturális okai is vannak, ezért nehéz megjósolni, hogy a kilábalás során várható-e további kivándorlás, illetve milyen mértékű visszaáramlással számolhatunk – összegzik a tanulmány szerzői.

Fotó: FreeDigitalPhotos