A magyar munkavállalók jelentős része támogatná, ha a munkába járás is a munkaidő részének számítana, derült ki a Profession.hu, több mint hatezer válaszadós, nem reprezentatív felméréséből, melyet az Index idézett.

Az unióban ugyanis volt egy olyan európai bírósági döntés, hogy az is munkaidőnek számít, ha munkába megy az ember. Feltéve, hogy nem fix a munkahelye, mint mondjuk egy mosógépszerelőnek.

A mostani válaszadók 39 százaléka elsősorban órabérként való kifizetésként látna szívesen egy plusz összeget, míg 22 százalék szerint a munkahelyen töltött időből kellene levonni az utazási időt, akkor is, ha fix a munkahelye. A megkérdezettek nagyjából harmada viszont fix munkahely esetén nem szeretné, ha beleszámítana az odaút mindenkinek a munkaidejébe.

„Jelenleg Magyarországon nagyon erős a centralizáció, egy ilyen kezdeményezés érvényesülésével pedig a tendencia erősödne. Hiszen idővel kialakulna az a gyakorlat, hogy a munkáltatók előnyben részesítenék a munkavégzés helyéhez közelebb élő pályázókat. Más részről pedig, amennyiben a munkába járás időtartama a napi kötelező 8 óra részét képezné, ebből a munkavállalók akár napi 2 órát is utazással töltenének, ami alatt nem történne munkavégzés. Értelemszerűen a munkáltatók számára ez több munkavállaló foglalkoztatását, így a bérköltségek megnövekedését eredményezné, mely egyértelműen hatással lenne a vállalat versenyképességére." - mondta erről a Profession.hu szakértője.

A válaszadók fordított esetben nem fizetnének szívesen plusz összeget: 60 százalékuk nemet mondana arra a lehetőségre, hogy a szolgáltatók a munkába járáshoz kapcsolódó költségeket az áraikban is érvényesítsék. Sokan támogatják a fiatalok külföldi tapasztalatszerzését, azaz az EU „Mozgásban az ifjúság" kezdeményezését 78 százalék tartotta jó ötletnek. Leginkább egyébként a felsőfokú végzettségűek, legkevésbé a falvakban élők.

Egy 2012-es, a nagyobb tőzsdei vállalatok felügyelőbizottságában legalább 40 százalékos női munkavállaló arányt előíró irányelvvel kapcsolatban megoszlanak a vélemények. Azaz a válaszadók fele támogatná, a fele nem. A nem támogatók elsősorban azzal értettek egyet, hogy a nőknek is maguk erejéből kell előrejutni – nem meglepő, hogy ezzel a véleménnyel a férfiak értenek leginkább egyet (56 százalék), és a női megkérdezettek sokkal kisebb mértékben osztoznak ezen a véleményen (42 százalék).

Fotó: FreeDigitalPhotos