Közel 550 ezren éltek Magyarországon a népszámlálás időszakában olyanok, akik hosszabb ideig külföldön tartózkodtak. Többségük nem is itt, hanem valamelyik szomszédos országban született, de több mint kétszázezren voltak azok is, akik Magyarországon látták meg a napvilágot, és hosszabb külföldi tartózkodás után tértek haza – derül ki a KSH most kiadott tanulmányából. E szerint 211 ezer külföldön született magyar, illetve 133 ezer külföldön született nem magyar állampolgár élt az országban a népszámláláskor. Döntő többségük olyan magyar család lehet, amely a 90-es évek elején kezdett el áttelepülni.

Nem meglepő, hogy a legnagyobb beáramlás a rendszerváltás időszakában volt: 1988 és 1990 között több mint 40 ezren jöttek, főképp határ menti országokból. A magyar betelepülők közel hatvan százaléka a mai Romániában született, az Ukrajnában, Szerbiában és Szlovákiában születettek aránya 8-10 százalék körüli.

A „hazatérők”, vagyis a Magyarországon született magyarok száma már jóval korábban emelkedni kezdett. A 70-es évektől évente jóval ezer feletti hazatérőről beszélhetünk, de először 1990-ben érte le a számuk az ötezret. Azóta kisebb hullámvölgyekkel ugyan, de emelkedést láthatunk: a népszámlálás évében már közel 13 ezren tértek vissza Magyarországra. A trend minden bizonnyal, azóta sem változott sokat, hiszen a lakosság száma lassabban csökkent, mint ahogy a természetes fogyásból és az egyre növekvő kivándorlásból adódna.

A hazatérők többsége fiatal, aktív korában döntött úgy, hogy visszajön az országba, és ez a korosztály a csoport egyre magasabb hányadát teszi ki. A rendszerváltozás után hazatérők korösszetétele jelentősen eltér a népességétől, miután az aktív korúak jelentősebb, a gyermek- és az időskorúak csekélyebb súlyt képviselnek közöttük. A 2005–2011 között visszatérőknek közel háromnegyede 40 év alatti.

A legalább egy évig külföldön élők, majd Magyarországra költözők között az ország felnőtt népességéhez viszonyítva sokkal többen rendelkeznek felsőfokú végzettséggel. Míg a teljes népességben csak 17 százalék a diplomások aránya, addig náluk 45,3 százalékos. Az érettségizettek részesedése megegyezik a népességen belül és a hazatérők között, a szakmai oklevéllel rendelkezők, illetve a legfeljebb általános iskolát végzettek viszont alulreprezentáltak a hazatérők körében. Ugyanakkor, míg a 2005-ben hazatérőknek 47,1, addig a 2011-ben hazatérőknek 37,3 százalékát tették ki a diplomások. Ez azt mutathatja, hogy Magyarország adottságai egyre kevésbé vonzók a diplomások számára a környező országokhoz képest, s nekik már nem éri meg annyira „hazatelepülni”.

Akik a rendszerváltás után jöttek vissza, azoknak a hatvan százaléka volt foglalkoztatott, ami jóval meghaladja a teljes népességen belüli 40-es értéket – ám ez korösszetételükből is adódik. Ugyanakkor a munkanélküliek hányada is valamivel magasabb volt a hazatérők csoportjában. Lényeges különbség, hogy míg a hazatérő eltartottaknak több mint negyven, addig a népességen belüli eltartottak nyolcvan százaléka volt húsz év alatti, vagyis a hazatérők között az eltartottak egy jelentős hányada felnőtt. A hazatérők közül a legtöbben Budapesten éltek a népszámlálás évében, hányaduk kétszer akkora, mint a népességen belüli fővárosi lakosok aránya.

Fotó: FreeDigitalPhotos