A bevételek általában lényegesen nagyobbak a szálláshely típusú lakáskiadás esetén, de a költségek is magasabbak, mint a hosszú távú kiadásnál, így az adózás előtti jövedelmek már jóval közelebb kerülnek egymáshoz. Az adózás lényegesen kedvezőbb a rövid távnál: ha csak egy lakást üzemeltet lakásszállodaként a tulajdonos, akkor szobánként évente 32 ezer forintos adó terheli. A hosszú távú kiadás után viszont személyi jövedelemadót kell fizetni, egymillió forint fölötti jövedelemnél pedig az ehót is le kell róni a teljes összeg után.

Egy V. kerületi, prémium helyen lévő lakás kiadásából – egy adott lakásra vonatkozó valós eladási árral, 80 százalékos kihasználtsággal és szálláshelydíjadatokkal kalkulálva – rövid távon 6 százalékos hozamra lehet szert tenni, míg hosszú távú bérlővel 3 százalékot nyerhet a tulajdonos. A teljes hozam, a lakás várható felértékelődéseként 1 százalékkal számolva a rövid távú kiadás esetén a szóban forgó lakás esetében 7 százalék körül is lehet, míg hosszú távra csak körülbelül 4 százalékos hozam érhető el. A különbség tehát jelentős, de figyelembe kell venni azt a ráfordított munkát is, amellyel a szálláshely-szolgáltatás jár.

Fontos azonban megjegyezni, hogy a példaként bemutatott lakás kimagaslóan jó helyen van, ezért a 80 százalékos kihasználtságával messze az átlag feletti eredménnyel rendelkezik. Egy kevésbé jó helyszínen lényegesen kisebb bevételre lehet szert tenni, ami a rövid és hosszú távú lakáskiadással elérhető hozamokat sokkal közelebb hozza egymáshoz. A rövid távú kiadás kockázatait jól szemlélteti, hogy ha az említett ingatlan 40 százalékos üresjárattal működik, akkor a teljes hozam 4,5 százalékra csökken, vagyis alig valamivel haladja meg a hosszú távú kiadással elérhetőt, így a tulajdonos munkaráfordítását sem fedezi.