Állásunkat különösen könnyen elveszíthetjük a jelenlegihez hasonló gazdasági helyzetben, hiszen a gyengélkedő vállalatok sokszor leépítésekre kényszerülnek. A válság alatt a cégek sokszor egyfajta kreatív rombolásra hasonlító stratégiát követnek: leépítésekkel, szervezeti átalakításokkal, illetve a tevékenységek kiszervezésével próbálják gazdaságosabbá tenni a vállalati működést. Ilyen körülmények között csak azok a dolgozók vannak teljes biztonságban, akik a cég működéséhez pótolhatatlan munkát végeznek. Ez – egy amerikai blog szerint – azt jelenti, hogy a dolgozók 75 százaléka érezheti veszélyben magát ilyenkor.

A veszély fennáll, ez ellen sok mindent nem lehet tenni, viszont meghozhatunk olyan stratégiai lépéseket, amelyek segíthetnek a vállalattól való távozás, illetve a munkanélküliség időszakainak átvészelésében. A munkahely elvesztése a legtöbb ember számára – a pénzügyi nehézségeken túl – lelki traumát is jelent. Ezt a veszteségélményt egyes szervezetfejlesztők egyenesen a gyászhoz hasonlítják, amivel mi nem feltétlenül értünk egyet, mindenesetre biztosan át kell majd formálnunk identitásunk egy részét is.

Az állás elvesztéséből fakadó pénzügyi problémákat nehéz kiküszöbölni, hiszen az álláskeresés folyamata sokszor végtelennek tűnő mennyiségű időt és pénzt emészt fel. Az állam ugyan biztosít némi álláskeresési hozzájárulást a munkanélkülieknek, ez azonban nem sok dologra elég. Az ilyen életszituációk áthidalásához leginkább korábbi megtakarításaink adnak segítséget. Éppen ezért érdemes pénzügyi szempontból sikeres időszakainkban olyan öngondoskodási formákat választanunk, amelyek támaszt nyújtanak egy későbbi újrakezdéshez. Ha valaki például rendelkezik ingatlannal, amelyben nem lakik, akkor érdemes azt kiadnia. Az ilyen jövedelemforrások nagymértékben könnyítik az új helyzethez való alkalmazkodást, ráadásul összespórolt vagyonunkat sem kell feláldoznunk.

A megfelelő lelki és szociális reakció legalább olyan fontos része a jó túlélési stratégiának, mint a pénzügyi tudatosság. Semmiképp sem szabad indulatból cselekednünk, nem szabad felesleges konfliktushelyzetbe belemenni eddigi főnökeinkkel és munkatársainkkal. Amennyiben az ilyen balhéknak nincs alapja, akkor az csupán saját idegállapotunkat és későbbi boldogulásunkat veszélyezteti. Volt munkatársaink felé nem szabad felégetni a hidat, hiszen ezzel tulajdonképpen saját szakmai és személyes kapcsolatrendszerünket zúzzuk porrá.
Mielőtt új munka után nézünk, érdemes számba vennünk eddigi eredményeinket és képességeinket – adott esetben értelemszerűen fel is frissíthetjük ezzel önéletrajzunkat. Érdemes lehet hosszabb távú célokban gondolkozni: stratégiánkat és későbbi választásunkat azokhoz a tervekhez kell igazítanunk, amelyek lehetővé teszik karriercéljaink elérését vagy akár hivatásunk beteljesítését is. Ezért, ha arra lehetőségünk van, célravezetőbb nem elvállalni egy esetleges rosszabb vészlehetőséget.

Képességeink természetesen nemcsak saját belső tudásunkból, megszerzett tapasztalatainkból épülnek fel. Karrierünk következő lépését, illetve a munkakereséssel töltött időszakot is nagyban befolyásolják olyan erőforrások, mint a fentebb már említett pénzügyi háttér és a kialakított kapcsolatrendszer. A kapcsolatok természetesen nem az garantálják, hogy valamely ismerősünk biztosan szerez majd nekünk állást, viszont például személyes hírnevünk igen sokat számíthat – ezt a munkáltatók is mindig igyekeznek felmérni, így hasznos az előrelátó önmenedzsment.

Nincs univerzális recept a munkanélküliség időszakának áthidalására, de számos módon megkönnyíthetjük dolgunkat. Jó, ha előre takarékoskodunk az ilyen periódusokra, fontos a lelki tartás megőrzése a karrierünket ért sokk idején is, valamint jó ha tisztában vagyunk képességeinkkel és erőforrásainkkal. Ha előrelátóan tervezünk és bölcsen kezeljük a válsághelyzeteket, akkor sokkal nagyobb esélyünk van egyenesbe hozni karrierünket: a folyamat során akár meg is erősödhetünk!