A dolog azonban korántsem ilyen egyszerű. Abból próbáljunk kiindulni, hogy megtakarítani – világszinten – csak akkor lehet, ha valaki más hitelt vesz fel. Az emberi élet során sok mindenféle jószágot fogyasztunk, élelmiszert, iparcikkeket, szolgáltatásokat. Aranyat (az ékszer- és ipari felhasználástól most tekintsünk el), pénzt, nem fogyasztunk, hanem arra használjuk őket, hogy a „most” helyett valamikor később fogyasszunk el valamit. Hiszünk abban, hogy „majd”, akkor is lesznek olyanok, akik szintén halasztják a fogyasztásukat, mert ők is hisznek abban, hogy lesz majd…

Ebben a hitben a történelem során sokan és sokszor csalódtak. Sokan jutottak arra, hogy az elhalasztott, „most” el nem fogyasztott fogyasztásukat később nem tudták behajtani. A jövő bizonytalan. Minél bizonytalanabb, annál több jövőbeni fogyasztást kérünk a mostani helyett. A most többletfogyasztók (hitelfelvevők) és fogyasztást halasztók (betétesek) között a kapcsolatot a pénzügyi közvetítőrendszer (bankok) biztosítók, tőzsdék) teremtik meg, az egyensúlyt pedig a kamat szintje. Makroszinten tehát mindig egyensúly van. Mikro szinten persze sok választás áll előttünk, ha be akarunk fektetni.

Ha biztonságra törekszünk, akkor választhatjuk azt, hogy az ország legnagyobb bankjára bízzuk a pénzünket.
Ha biztonságra törekszünk, akkor lehet, hogy nem is hagyjuk az országban a pénzünket.
Ha biztonságra törekszünk, akkor lehet, hogy nem hiszünk a pénzrendszerben és aranyat veszünk és eldugjuk a kertbe, mindig magunkkal cipeljük.
Ha biztonságra törekszünk, akkor lehet, hogy földet veszünk – Magyarországon – vagy Argentínában – vagy…
Ha biztonságra törekszünk, akkor lehet, hogy három gyermekünknek biztosítjuk a legmagasabb szintű oktatást, a legegészségesebb életvitelt.

Ha biztonságra törekszünk, akkor a fentieket kellőképpen vegyítjük, azaz diverzifikáljuk a kockázatainkat, minden részmegoldást a lehető legtökéletesebben szervezünk meg. Orvosi ügyekben orvosokhoz, pénzügyekben pénzügyi tanácsadókhoz fordulunk…