A boldogság és a rendelkezésre álló, illetve felhasznált anyagi tényezők összefüggéseit kutatja a közgazdaságtan egyik népszerű új területe, a boldogság gazdaságtana. A kérdés egyébként nemcsak egyéni, hanem akár közösségi szinten is értelmezhető – ezt jól mutatja a GNH-index, amely nem az adott ország bruttó nemzeti össztermékét, hanem bruttó nemzeti boldogságát hivatott megbecsülni.

A boldogság összetevőinek vizsgálata nem egyszerű – a téves megfigyelések kiszűréséhez igen komplex társadalomtudományi módszertanra van szükség. Ennek fontosságát egészen könnyű belátni, hiszen nyilvánvalóan sokkal egyszerűbb egy vállalat pénzben kifejezhető hasznát leírni, mint megtalálni a boldogság, illetve a mentális jólét anyagi összetevőit. A kutatók ezt olyan empirikus kutatásokkal oldják meg, amelyek során a vizsgálatok résztvevőinél kérdőívekben és interjúkban kérdeznek rá boldogságukra, valamint gazdasági és szociális körülményeikre.

A Harvard és az MIT kutatói egy hosszabb kutatási projekt keretében próbálják meg definiálni a boldogsághoz szükséges különböző tényezőket. Amy Finkelstein, Erzo Luttmer, és Matthew Notowidigdo 2008-as munkájában arra jutott, hogy a – nehezen definiálható – boldogság eléréséhez fiatalabb korban még több pénzre van szükség, hiszen ilyenkor az élet fontosabb és arányaiban nagyobb részét teszi ki a szórakozás, ez pedig sokszor költséges lehet.

A fenti jelenség megértésének egyik intuitív magyarázata a testi egészséget érinti. Az idősebb emberek egészsége romolhat, amely kizárhatja őket azokból a tevékenységekből, amelyekre vágyik – a megszerzett pénzt ezáltal nem tudja boldogsággá (élvezetté) alakítani. Érdemes ugyanakkor látni, hogy a pénzt a betegségekkel küzdő emberek is felhasználhatják olyan termékekre, amelyek csökkentik fájdalmaikat vagy növelik komfortérzetüket. Ekkor a sítúra vagy az éttermi vacsora helyett például egy ápoló felfogadása növelheti a mentális jólétet.
Az eredményeket összefoglalva a kutatók arra jutottak, hogy a pénz igenis szerepet játszik az egyéni boldogság alakulásában és a pénz határhaszna a boldogság tekintetében fiatal korban magasabb. Az állítás annyit tesz: újabb dollárnyi elkölthető jövedelem nagyobb mértékben növeli az egyéni boldogság szintjét a fiatalabb korosztályok esetében.

Ez természetesen nem azt jelenti, hogy az idősebb korosztály nem lehet boldog. Sokkal inkább az következik belőle, hogy az ő boldogságukban szignifikánsan kisebb szerepet játszik az pénzbeli tulajdon megléte. Ennek oka egyrészt a preferenciák minden életszakaszban megtörténő átrendeződése, másrészt például akár a nyugdíjasok esetében megnövekedő szabadidő-mennyiség hatása is lehet (amely lehetőséget adhat a költségek hatékonyabb csökkentésére).

(A Slate Magazine Spend It While You Can című cikke nyomán.)