Japán elvesztetett évtizede

A Japán részvénypiac 1991-ben összeomlott – ez pedig több éven keresztül tartó alacsony növekedésű időszak követte. A gazdasági depresszió végül egészen 2000-ig tartott – a tízéves japán mélyrepülés okaként a túlterjeszkedő hitelezést, a túlságosan alacsony kamatszintet, illetve a pénzpiaci spekulációk fenntarthatatlan szintjét nevezik meg. Mások hozzáteszik: az ennek kezelésére irányuló kormányzati beavatkozás csak tovább rontotta a távol-keleti gazdaság helyzetét.

Az 1987-es „Fekete hétfő”

1987. október 19-e a globális tőzsdei kereskedelem gyásznapjaként vonult be a történelemkönyvekbe. Ezen a napon – máig homályos okok miatt – a Hong Kong-i tőzsde 45,8 százalékot vesztett értékéből – miközben az Egyesült Királyságban 26,4 százalékos, Új-Zélandon 60 százaléka tőzsdei csökkenést regisztráltak.

Bizonyos elemzők a monetáris politikák, illetve az ahhoz kapcsolódó inflációs várakozások hirtelen megváltozását, mások viszont például a programalapú kereskedelmet nevezik meg a krach fő kiváltó okaként. Vannak, akik szerint az események hátterében a kor egyik legnagyobb tőzsdei mogulja, Soros György álll, míg egyesek szerint racionális magyarázat nélküli tőzsdei pánikhatásról van szó.

A Pánik

A fekete hétfőnél éppen 80 évvel korábban ütött be meg Dow Jones nevezetes 1907-es krachja. A tőzsdei pánik során a Dow Jones összesített értéke éppen 50 százalékkal csökkent az egy évvel korábbiak árfolyamokhoz képest. A krízis tünetei a tőzsdekrachok megszokott forgatókönyvét követték: a tőzsde túl gyorsan bővült, miközben a kereskedelem intenzitása erőteljesen lecsökkent. A válság hatására az USA bevezette az ún. Aldrich-Vreeland Act-et, amely középtávon egy központi bank létrehozásának ágyazott meg.