Ahogyan a Mint nevű amerikai blog írja: még a híre Wall Street-i bikaszobor is a kapitalizmus erejét és a pénzügyi szektor férfias logikáját szimbolizálja. Ez a konvenció viszont az öt évvel ezelőtti nagy összeomlás után sokak szerint nagyot vesztett hitelességéből. A pénzügyi piacok on ma nem a magabiztos viselkedés dominál és a hatékony piac elméletében, a matematikai modellekben is mind kevesen bíznak.

Ez természetesen nem az jelenti, hogy az említett elméleti keretek hibásak lennének. Sokkal inkább arról van szó, hogy a világ kezdi felfedezni: az emberek nem minden esetben viselkednek racionálisan. A "kemény" modelleken túl emiatt hangsúlyt kell fektetnünk az embereket irányító mögöttes pszichológiai tényezők megértésére is.

A viselkedési pénzügy és közgazdaságtan éppen e tényezőkkel foglalkozik. A válság miatt népszerűvé váló gondolkodásmódnak egyre több híve van, a téma neves kutatói pedig sikerkönyvekkel árasztják el a piacot. De miről is szól ez az egész?

A kutatók ma leginkább azt próbálják megérteni, hogy a közösségi létezés és az érzelmek miként befolyásolják reakciónkat a környezet változásaira. Sokszor ugyanis nem olyan döntéseket hozunk, amelyek a leginkább illeszkednek érdekeinkhez - vagy legalábbis a közgazdászok által feltételezett érdekeinkhez. Jó példa erre, hogy a racionális megtakarító már a karrier elején elkezd gyűjteni nyugdíjára. Az emberek jó része ezt mégsem teszi meg - a hosszú távú tudatosságot olykor bizony pszichológiai tényezők hátráltatják.

Hasonló tényezők játszottak közre a válság kialakulásában is. A csoportdinamika például nagyon fontos szerepet játszott a válság felerősödésében. Az emberek a józan megfontolások helyett sokszor társaik, kollégáik, barátaik döntéseit követik. A racionális cselekvéshez szükséges információk begyűjtése így sokszor nem az egyén szempontjából történik meg. Igenis figyelnünk kell a sztereotípiákra, hiedelmekre és az önámítás jelenségére is.

Ha már illúziók: a lufi egyes közgazdászok szerint igenis bizonyos "férfias" pszichológiai vonások miatt nőtt nagyra és pukkadt ki. A kilencvenes évek nagy sikertörténete sok fiatal szakember szemében a gyors meggazdagodás lehetőségével kötötte össze a pénzügyi munkavállalást. De a magabiztosság, a kockázatok reális értékelését ellehetetlenítő gondolkodásmód nem a pénzügyi szektor dolgozóinak hibája. A Mint szerint a rendszer logikája alapvetően e pszichológiai csapdákra épül - ezért vállalhattak a bankok túl sok kockázatot, a lakosság ezért nem vette észre döntéseinek kétes kimenetét és a szabályozók ezért nem vállaltak aktív részt a piaci trendek megfordításában.

A fenti érvelés persze korántsem teljes - és teljességében sem feltétlenül kielégítő magyarázat, de arra mindenképp elegendő, hogy elgondolkodjunk saját pszichológiai korlátainkon és igyekezzünk a tudatos döntésekhez szükséges jó gyakorlatokat elsajátítani.

Forrás: Mint

Fotó: Anne & Sylvain/Flickr