Jó érzés megadni az esélyt a (távoli) álmainknak

Sokan úgy járnak lottózni, hogy minden héten, amikor feladják a szelvényt, úgy érzik, most nyerni fognak. A lottó az embereknek hétről-hétre reményt ad egy jobb életre, és sokan úgy érzik, ez a remény megéri a szelvények árát. A remény és z izgalom kitart egészen a lottószámok kisorsolásáig, és bár a legtöbben újból és újból csalódnak, a szerencse okozta csalódás nem ejt mély sebeket. Hiszen tudják, igazából alig volt esélyük a nyereményre.

Európai kutatók egy 2009-ben publikált kutatásukban a lottózás által kiváltott érzelmekre fókuszáltak. Az egyik legmeglepőbb eredmény, hogy az emberek kifejezetten szeretik azt az izgalmat, ami a sorsolásig eltelő időt kitölti. A kutatók a lottót hasonlították össze a kaparós sorsjegyekkel, és véleményük szerint a lottó nagyobb népszerűségét egyértelműen az ‘izgatott várakozás’ állapota magyarázza. Mitöbb, kutatásukból az is kiderül, hogy az izgalom a vásárlás után egyre inkább fokozódik és a számok ellenőrzésekor tetőzik. Mindebben persze leginkább az a meglepő, hogy a lottózás a legtöbbekben hasonló érzelmeket, hasonló módon vált ki, hasonlóan felülírva az egyéni racionalitás törvényeit.

Nem jó érzés valamiből kimaradni

Persze a lottózás népszerűségének nem feltétlenül ez az egyetlen magyarázata. Gondoljunk csak arra, hogy a lottózás gyakran egy csoportos hobbi: baráti társaságok, kollégák járnak együtt lottózni és adják fel hetente közös szelvényeiket. A lottózás egyrészt egy jó közös program, melyet heti rendszerességgel össze lehet kötni egyéb csoportos elfoglaltságokkal. Másrészt megmenti az egyént a közeli siker kudarcélményétől, hiszen együtt nyerni vagy veszíteni sokkal jobb érzés, mint belegondolni egy ismerősünk esetleges sikerébe: képzelje el, a barátai csoportosan megütik a főnyereményt, ön pedig kimarad a mókából. A csoporthatás a lottózásnál erősen érvényesül, és nehéz egy baráti társaság felkérésére nemet mondani.

Jó érzés a lehetetlennel játszani

Anélkül nem lehetsz nyertes, hogy elkezdenél játszani – mint ahogyan a legtöbb játékról, a lottóról is így gondolkodunk. A szelvény megváltása a lehetetlent lehetségessé teszi, még akkor is, ha a ennek valószínűsége elhanyagolható. A Nobel-díjas közgazdász, Daniel Kahneman Gyors és lassú gondolkodás című könyvében a lottózást a a lehetetlen lehetségessé formálásának tökéletes példájaként említi a lottózást. De Kahneman figyelmeztet, jelenségnek megvan a maga sötét oldala is: bár a lottózás könnyen izgalommal és csoportos élményekkel töltheti fel életünket, döntéseinkben segít túlértékelni az alacsony valószínűségű lehetőségeket. Mindez sok esetben nehezebbé teheti az életünket, gondoljunk csak üzleti, biztosítási vagy családon belüli döntésekre: ezekben a helyzetekben hidegfejjel kell tudnunk gondolkodni. Erre jó példa lehet, hogy utazáskor sokan könnyű szívvel választják a drágább biztosításokat, még akkor is, ha azok hozzáadott értéke csak nagyon ritka esetekben kamatoztatható. Mint mondják, mindenre fel kell készülnünk.

Persze a tiszta helyzetértékelés képességét nem lehet egyértelmű kapcsolatba hozni a lottózással. Ettől függetlenül a lottózást érdemes a helyén kezelni: egy hobbi, mely nem a valószínűségről, hanem sokkal inkább az izgalomról és a lehetetlen lehetségessé tételéről szól. Ezt érdemes tudatosítania mindenkinek: azoknak is, akik lottóznak, és azoknak is, akik csak megérteni próbálják társaik bolondnak vélt szokását.

Fotó: Lottospells
Forrás: Ezonomics