Zimbardo szerint a nyugati, lineáris szemléletben gondolkódó emberek között is nagy különbségeket lehet felfedezni. Azok például, akik a múltra boldogan megélt időként tekintenek, hajlamosabbak a kockázatok kerülésére és megtakarításra. Ezzel szemben azok, akik inkább menekülnek a múlt elől és jórészt a negatív, kellemetlen emlékeken keresztül emlékeznek a már megtörtént eseményekre, jellemzően kockázatvállalóbbak.

De a körkörös időszemléletet magukénak valló emberek is máshogyan állnak hozzá a jövőhöz, hiszen álatlában kevésbé előre tekintőek és így kevésbé optimisták az elkövetkezendő idővel kapcsolatban. Mindez szintén kihat a beruházási és kockázatvállalási kedvre, hiszen ezek az emberek sokkal inkább hoznak racionális, földhözragadtabb döntéseket. Tehát kevésbé költik könnyen a pénzüket, cserébe gyakran hajlandóak a legkisebb részletekig is megtervezni jövöbeli kiadásaikat és gazdasági tevékenységüket.

Természetesen nem lehet azt mondani, egyik vagy másik viselkedés kívánatosabb lenne a másiknál, de Leona Tam és Uptal Dholakia Saving in cycles című kutatásában amellett érvel, hogy a körkörös időszemlélet terjesztése és bizonyos szintű alkalmazása hasznos lehet mind az egyén mind szerevezetek szintjén. Ahelyett, hogy a múlt döntéseinek elemzésére és a jövöbeli haszon tervezésére koncentrálnánk, teret kell kapnia az itt és most megközelítésének. Ez hozzásegíthetné a vállakozásokat egy tudatosabb pénzügyi gazdálkodáshoz, stratégiai tervezéshez vagy közép és hosszútávú megállapodások kedvezőbb meghozatalához. De az egyén számára is kívánatos lehet napra-napra megújuló időben gondolkodni, hiszen ez nem csak takarékosabb háztartást eredményezhet, de hozzájárulhat olyan hosszútávú döntések könnyebb meghozatalához, mint az egyéni nyugdíjpénztár választása.

Forrás: Ezonomics

Kép: hercampus.com