Jump to content

Miért olyan nehéz összefogni?

2014. 02. 28. 00:00

Életünk során nemegyszer találkozunk olyan szituációval, amikor hasonló cipőben járó társainkkal összefogva sikerülhet olyan célkitűzést is elérni, ami egyedül nem menne. Az együttműködés ugyanakkor egyáltalán nem magától értetődő és könnyű dolog. Hogy miért? A közgazdászoknak erre is van válaszuk.

Több ember közös elhatározását és cselekvését bizony számos dolog hátráltatja - ezek közül a legfontosabb talán az, hogy egyéni erőfeszítéseinkkel kell hozzájárulnunk a sikerhez, miközben egyáltalán nem garantált, hogy a közös munka gyümölcse nem valaki máshoz kerül. Arról van szó, hogy a közös célokért az egyénnek önérdekből nem érdemes cselekednie, hiszen jobban jár akkor, ha potyautasként mások tetteinek hozadékát élvezheti. Ezt a problémát hívják a közgazdászok Mancur Olson klasszikus elmélete nyomán kollektív cselekvési problémának.

Nyilvánvaló, hogy senki sem szeretné a közös munkában részt sem vevő haszonélvezőhöz juttatni azt a jutalmat, amelyet ideális esetben saját munkájáért kapna. De mit lehet ilyenkor tenni? A kollektív cselekvési problémát a közgazdaságtani gondolkodás szerint akkor lehet megoldani, ha valamilyen extra jutalmat biztosítunk azoknak, akik részt vesznek a munkában - esetleg sikerül valamilyen módon ellenösztönözni a munkából kimaradókat. Mindez persze azt is jelenti, hogy a sikeres együttműködéshez közösségi megoldásokat kell találni: közösen kell megegyezni arról, hogy milyen büntetést kapnak a távolmaradók és milyen jutalomban részesülhetnek a sikerért megdolgozó egyének.

A problémakör az élet minden területén releváns dilemmákat vet fel. Kollektív cselekvési problémával szembesülnek a munkavállalók akkor, amikor munkáltatójuktól magasabb bért szeretnének kialkudni, de hasonló kérdések merülnek fel például a közös költség befizetése vagy a közös kertrész kitakarítása, gondozása kapcsán is. Amikor arról gondolkodunk, miképpen szervezzük meg közösségünk jövőjét érdemes arra is gondolni: ha rosszul alakítjuk ki ezeket a fontos szabályokat, mindenkinek rosszabb lesz.

A történelem során egészen érdekes szabályokkal próbálták meg orvosolni a problémát - sokszor egyszerűen a kiközösítés fenyegetésének fenntartásával próbálták meg kiküszöbölni a potyautasok problémáját. De vannak bonyolultabb megoldások is, például egyes iskolákban extra jutalmakat, dicséreteket adnak azoknak a diákoknak és tanároknak, akik hajlandóak elvégezni azokat a feladatokat is, amelyekre mindenkinek szüksége van, de senki sem szeretne egyénileg tenni értük.

Hogy mi ebből az egészből a tanulság? Az mindenképpen, hogy az együttműködés segítségével az emberek többre képesek, de a kooperáció csak akkor jöhet tartósan létre, ha nem csak egyesek önfeláldozására, hanem okosan megtervezetett szabályokra és ösztönzőkre is épít.

Kép: Free Digital Photos