Egy nemrég megjelent kutatás viszont arra figyelmezetet, hogy meglepően könnyű hamis emlékeket kelteni másokban. Ezek a hamis emlékek még akkor is megtévesztőek lehetnek, ha kiszemelt áldozataink tudják, adott esemény meg sem történt velük.

Andrew Clark, Robert A. Nash, Gabrielle Fincham, és Giuliana Mazzoni kutatásukban egy olyan kísérletet folytattak le, ahol a kísérleti alanyokat először egyszerű mozdulatok megtételére kérték , majd olyan felvételekete vetítettek le számukra, melyek képkockái olyan mozdulatok megtételére emlékeztette őket, melyeket valójában meg sem történték. Ezek után informálták a kísérleti alanyokat arról, hogy melyek az igazi, és melyek hamis emlékeik, ezzel teljesen összezavarva tényleges emlékeiket. A kutatók a tényleges emlékeket firtató kérdésekre adott válaszokat folymatosan feljegyezték a kísérlet során, és az alanyok agyi aktivitását is folymatában vizsgálták.

Az emlékek magas szintű befolyásolása a sok esetben sikerrel járt. A hamis mozdulatok közel negyedénél kifejezetten erősebben érvényesült az emlék, mint a hit szerepe. Mindez azt jelenti, hogy ezekben az esetekben az emlékek valós megtörtnénte még akkor is emlékként, és tényként élt továbba kísérlet résztvevőiben, amikor már abban sem voltak biztosak, hogy ténylegesen megcsinálták a mozdulatokat (a kísérlet utolsú fázisa után). Ez komolyan elgondolkoztatta a kutatókat és a téma iránt érdeklődő közönséget, hiszen ezekre az eredményekre is alapozva meg lehet téveszteni embereket úgy, hogy nincsenek tudatában megtévesztésükkel, szinte biztosak saját, akár hamis emlékeikkel kapcsolatban is.

Persze az a tény, hogy a megtévesztéseknek csak a negyede járt sikerrel, arra enged következtetni, hogy azért van egy természetes kontrollja az emlékezetünknek. Mégis résen kell lennünk, és érdemes csak biztos emlékekre, mások infromációra is hagyatkozva fontos pénzügyi döntéseinket meghoznunk.


Forrás:Freakonomics

Kép: The examiner