Jump to content

Mi változik, ha új munkánkban kevesebbet keresünk?

2014. 04. 18. 00:00

Sokan azt mondják, érdemes minden kis eredményt pozitívan szemlélni az ember életében. Például ha munkánk elvesztése után csak olyan új munkát találunk magunknak, mely  valamennyivel kevesebb fizetést jelent, nem kell elkeserednünk. Hiszen ha csak 20ezer forinttal is kevesebbet keresünk egy hónapban, még mindig sokkal jobban járunk, mintha egyáltalán nem sikerült volna új munkahelyet találnunk. Mégis a 20 ezer forint veszteségként motoszkál tovább a fejünkben. Kutatók szerint minden veszteségről és nyereségről előzetes elvárásainkon keresztül gondolkozunk, melyeket az idő során környezetünkhöz igazítunk. Mégis mennyire relatívak elvárásaink, és hogyan dolgozzuk fel veszteségeinket?

Sok múlik a tálaláson

Azt hihetjük, hogy kontrollálni tudjuk, mit gondolunk egy adott szituációban, de a valóságban nagy szerepet játszik a szituáció tálalása is. Ha mindig csak a negatív oldalát látjuk egy történésnek, természetes, hogy hajlamosabbak vagyunk veszteségként elkönyvelni. A tálalás jelenségét a framing fogalmával írta körül Daniel Kahneman Nobel-díjas pszichológus, jelentőségét évtizedeken keresztül kutatták társával, Amos Tverskyvel. Kutatásuk azért is fontos, mert a framing nem eseti hatás, hanem szisztematikusan jelen van az emberi viselkedésben: alkalmazásával meg tudjuk mondani, az információ tálalásának megváltoztatása miként változtatja meg emberek viselkedését.

A veszteségtől való természetes félelem

A páros a késő hetvenes években publikálta a prospect theory (kilátások elmélete) elnevezésű koncepciójukat, mely szembe ment a racionális emberképre építő viselkedés-közgazdaságtani szemlélettel. Egyik fő megállapításuk, hogy az emberek igyekeznek elkerülni a veszteségeket, ezért ezeket érzelmek szintjén komolyabban veszik, mint a veszteséghez hasonlítható nyereség vagy jutalomból származó pozitív érzéseket. De ahogyan azt korábban is írtuk, a veszteség vagy nyereség megítélése nagyban függhet az előre megfogalmazott elvárásainktól vagy viszonyítási pontunktól. És például egy ilyen viszonyítási pontok könnyen újra tudunk fogalmazni magunkban.

Viszonyítási pontok újrafogalmazása

Persze elvárásainkat nehéz megváltoztatni, mégis sok esetben élhetünk egyszerű praktikákkal. Ha például költségeinkből próbálunk faragni, érdemes az új szituációnkhoz igazítani az általunk lélektani határként megszabott plafont: újragondolni tételesen, mennyit ér nekünk a ruházatra elköltött havi kiadásunk. Persze nemcsak a számszerű határokat érdemes újragondolnunk, a hozzáálláson is nagyot tudunk változtatni. Ha például továbbra is ruházati kiadásink jelentőségét próbáljuk újrafogalmazni, új ruháinkat ne gardróbunk számára elkönyvelhető nyereségként, hanem a nyári utazásra feltöltött persely veszteségeként értékeljük.

Forrás: Ezonomics

Kép: Design Blender