Ez teheti versenyképessé a magyar fiatalokat és cégeket
Ideális oktatási rendszerben a felsőoktatás legfontosabb feladata az ország értelmiségének képzése, a munkaerőpiac pedig kiváló szakembereket nevel ezekből a fiatalokból. Zeitler Ádám, a tehetséges diákok felkutatásával és oktatásuk menedzselésével foglalkozó Milestone Intézet társalapítójának cikke.
„Oktatási forradalom előtt állunk” – kevés olyan idézet van, amit ennyire sokszor és ennyire hibásan használtak az utóbbi évszázadban. 1922-ben például Edison kijelentette, hogy a mozgókép megjelenésével az oktatás radikálisan átalakul, és pár év múlva senki sem fog már tankönyveket használni. Az 1930-as években az osztálytermek megszűnését jósolták a szakemberek a rádió betörése láttán, az 1980-as években pedig a hagyományos oktatási struktúráknak adták fel az utolsó kenetet a személyi számítógépek elterjedésével. Ennek ellenére ma, 2015-ben még mindig tanárok tanítanak osztálytermekben. Bár az utóbbi időben rengeteg új oktatási módszertan született, és több országban is sikerrel vezettek be radikális reformokat, az alapkoncepció alig változott.
Eltérő igények
Nehéz definiálni a jó oktatási rendszert, egyrészt mert szintenként eltérő (alap-, közép- és felsőfokú), másrészt különböző szektorok mást és mást tartanak fontosnak. Az állam számára az egyik legfontosabb szempont az állampolgárrá nevelés, a piac hasznos munkavállalókat akar kapni, az egyén pedig azt szeretné, hogy hamar munkába álljon, és megfelelő keresete legyen.
Ha az oktatásra a munkaerőpiac szemszögéből klasszikusan, „tőkés” módjára tekintünk, a piac alapvető célja, hogy kész, alkalmas munkaerőt kapjon, aki a munkába állás első pillanatától kezdve hatékonyan, kevés hibával termel, és minimálisra szoríthatók a betanításával kapcsolatos kiadások. Mindez azért sem elhanyagolható szempont, mert a komoly képzések és tréningek gyümölcseit gyakran a konkurencia aratja le.
Többek között ezért is igyekeznek a gazdasági szereplők a lobbierejüket bevetve nyomást gyakorolni az oktatás döntéshozóira, hogy a képzéseket – amennyire csak lehet – igazítsák az ő aktuális igényeikhez. A hangsúly az „aktuális igényen” van. A legtöbb vállalkozás azokat a készségeket és azt a tudást hiányolja a kezdő munkavállalóktól, ami a jelenlegi gazdasági helyzetben, az adott specifikus munkakörben szükséges, és elvárja, hogy az oktatási rendszer e paramétereknek megfelelő fiatalokat bocsásson ki.
Az oktatás, főleg a felsőoktatás azonban lassú kifutású folyamat, amelynek eredményei nem egyhamar látszanak meg. Ha például holnap azt mondjuk, nagyon sok Facebook-szakértőre lenne szükségünk a közösségi média üzleti lehetőségeinek kiaknázásához, akkor nagyjából két év múlva lesznek meg az új, tudományos igényességgel összeállított tankönyvek, a tanmenet, és akkorra állnak rendelkezésre a megfelelő professzorok a megfelelő tanszékeken. Ha minden jól megy, 4-5 év múlva már végezhet is az okleveles közösségimédia-szakértők első évfolyama a facebookológia tanszéken, és nagyjából további két év kell, mire tömegesen megjelennek a piacon a végzett szakemberek. Ez minimum hat év. De hol lesz hat év múlva a Facebook? Fogalmunk sincs.
A felsőoktatás lassan reagáló monstrum, amely tudományos jellege miatt nem képes követni a világ cikázó trendváltozásait. És ezzel nincs is semmi baj. Egészséges társadalomban az egyetemek és főiskolák feladata nem a gyorsan változó piaci vagy politikai igények kielégítése.
Az igazi feladat az alapértékek oktatása
A Milestone Intézetben nap mint nap szembesülünk azzal, hogy nem egyszerű megtanítani a magyar diákokat az általuk megszerzett tudás felhasználására különböző szituációkban (hogyan merjenek kérdezni, önállóan kezdeményezni), és ezt látjuk akkor is, amikor cégeknek dolgozunk ki képzési, mentorálási rendszereket. Az egyetemeknek olyan tudást kell adniuk és olyan értékeket kell közvetíteniük, amelyek megkönnyítik a munkába állást, ugyanakkor legalább ilyen fontos, hogy tudatos állampolgárokat neveljenek, akiken az ország jövője múlik.
A gyorsan változó trendek miatt meg kell keresni a maradandó értékeket, amelyek a munka világában és a tudományos karrier során egyaránt hasznosak. Ilyen az alkalmazkodási készség, az adott területen megszerzett alapműveltség, a kritikai gondolkodás, a nyelvek – főleg az angol – magas fokú ismerete, a nemzetközi referenciák folyamatos használata és a kezdeményezőképesség. Ezek azok a stabil alapok, amelyekre a későbbiekben könnyű szakmai képzéseket alapozni. E készségek soha nem mennek ki a divatból, sőt minél gyorsabb a világ, annál fontosabbá válnak.
A cikk folytatását ITT olvashatja.