A munkára jelentkezők szakmai képzetlensége, szakmai alkalmatlansága, alacsony motiváltsága, illetve a kínált kereset alacsony szintje került a fókuszba. Fontos megkülönböztetni a szakmai képzetlenséget és a szakmai alkalmatlanságot. Míg előbbi azokat takarja, akik az adott szakmát nem tanulták, addig utóbbi a szakma azon elsajátítóit jelenti, akik a képzés elvégzése ellenére sem alkalmasak az adott munkára. A kapott eredmények a vállalatok véleményét mutatják - hangsúlyozza a GKI Gazdaságkutató.

A megfelelő munkaerő megtalálása során a cégeknél jelentős problémaként szerepel az alacsony motiváltság. Második helyen szerepel, hogy nem megfelelő képzettséggel jelentkeznek munkára, melyet a szakmai alkalmatlanság követ, s végül a sort az alacsony kínált kereset zárja.

A motiválatlanság igen komoly probléma

A motiválatlanság súlyos következményekkel jár, ami a cégen belüli magas fluktuációhoz is vezethet.

Az ágazatok többségében jelentős probléma a munkavállalók alacsony motiváltsága. Ezek közül kiemelkedő a kereskedelem, a könnyűipar, a gépipar és az élelmiszeripar. Ez nem meglepő, hiszen ezen iparágakban tevékenykedő cégek többsége több műszakra keres munkaerőt és jellemzően alacsony fizetést kínálnak e mellé. A munkavállalók lelkesedését továbbá visszavetheti, az elvégzendő feladatok monotonitása és az előre lépési lehetőségek korlátoltsága.

Át kell gondolni az üzleti modellt

Összességében tehát a vállalatok vezetői nem az alacsony bérszintben látják a problémát, mint inkább a szakmai alkalmatlanságban és képzetlenségben, s legfőképp a motiválatlanságban. Míg a szakmai nehézségeket a képzési rendszer átgondolása, s annak kereslet- és jövőorientált átszervezése oldhatná meg, addig az utóbbi jóval bonyolultabb probléma.

A munkakedv és a munkahatékonyság javításához szükséges, de nem elégséges eszköz önmagában a béremelés. Az említett ágazatokban tevékenykedő vállalatok jellemzően kevés hozzáadott értéket termelnek, s így kevésbé lesznek képesek a tömeges béremelésre. Ezeknél a cégeknél tehát beköszöntött az az idő, amikor újra kell gondolni az üzleti modellt: vagy gépekkel kell helyettesíteni a munkaerő egy részét, vagy átszervezni a leginkább fontos tevékenységeket, s esetleg teljesen új pályára vinni azokat - írja összefoglalójában a GKI.