A szubjektív jóllét olyan mérőeszköz, amely a társadalmi és gazdasági mutatók mellett az életminőséget az egyének szubjektív megítélése alapján vizsgálja.  A szubjektív jóllét mérésekor a kutatók arra kíváncsiak, hogy a válaszadó hogyan értékeli a saját körülményeit, mennyire elégedett a saját életével, életminőségével.

A szubjektív jóllét és az iskolázottság közötti kapcsolat a kutatások alapján közvetett és közvetlen módon is kimutatható.

Az iskolázottság egyrészt erős összefüggésben áll olyan, a jóllétet nagy mértékben meghatározó tényezőkkel, mint a jövedelem és az egészségügyi állapot, így ezen tényezőkön keresztül közvetett hatással van az egyén szubjektív jóllétére. Ugyanakkor kimutatható, hogy az iskolázottság szintje önmagában is pozitív hatással van a szubjektív jóllétre – írja az MKIK Gazdaság- és Vállalkozáskutató Intézet elemzése.

Egy 2012-es felmérés szerint a képzettség viszonylag erős hatása közvetlenül is mérhető: a középfokú végzettség átlagosan körülbelül 0,4, a felsőfokú végzettség pedig átlagosan 0,8 ponttal növeli a szubjektív jóllétet a középfokúnál alacsonyabb végzettségi szinthez viszonyítva.

Az iskolázottság és a szubjektív jóllét kapcsán egyértelműen kimutatható, hogy a magasabb iskolai végzettségűek átlagosan elégedettebbek az életükkel, mint a kevésbé képzettek. Magyarországon 2015-ben a középfokú végzettségűek 59 százaléka állította, hogy elégedett az életével (ez a legalacsonyabb arány az OECD-országok között), míg a felsőfokú végzettségűek esetében az arány 83 százalék volt.

Az alapfokú végzettséggel rendelkezők körében a nagyon elégedettek aránya 7,2 százalék, a középfokú végzettségűeké pedig 10,4 százalék, aminél alacsonyabb arányokkal az EU-tagállamok között csak Bulgáriában találkozhatunk