Armin Granulo és munkatársai a Müncheni Műszaki Egyetemről 300 főt kérdeztek meg a témában – olvasható a New Scientist hírei közt.

A válaszadók 62 százaléka jobban örülne, ha egy embert vennének fel új munkatársként, ha viszont a saját állása elvesztéséről van szó, már csak 37 százalék támogatta, hogy ember kerüljön a helyére, nem pedig robot.

A továbbiakban 251 főt kértek meg, hogy jelöljék az érzelmeik intenzitását egy skálán, mint például szomorúság, düh és frusztráció, amikor arra gondolnak, hogy robotok vagy emberek kerülnek a helyükre. A válaszadókból negatívabb érzelmeket váltott ki az a tudat, hogy kollégáik helyére robotok kerüljenek, mint az, hogy saját helyükre.

A kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy az emberek úgy érzik, a robotok kevésbé fenyegetik munkahelyi identitásukat, mint az emberek.

Továbbá azt is ki kellett fejteniük a válaszadóknak, hogy milyen jellegű helyettesítés keltene bennük több kétséget, illetve kérdőjelezné meg a saját képességeikbe vetett hitüket.

A meglepő eredmény születhetett, mert az emberek úgy érzik, egy robottal nem kell versenyre kelniük, hiszen csak egy gépről van szó.

Granulo és csapata ezután 296 főt kérdezett meg, akik a gyáriparban dolgoznak. Az összes válaszadó egyharmada volt azon a véleményen, hogy munkáját robotok is el tudnák végezni a közeljövőben, a helyettesítő személyéről pedig hasonlóan vélekedtek, mint az első felmérés alanyai.

A megkérdezetteknek igaza volt, hiszen egy 2013-as tanulmány szerint melyet Carl Frey és kollégái végeztek az Oxfordi Egyetemen, az Egyesült Királyságban végzett munkák csaknem fele valóban elvégezhetővé válik robotok segítségével a következő húsz évben.